Ma ünnepli 70. születésnapját Szombathelyi Tamás kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnoki ezüstérmes öttusázó, aki Gyarmati Andrea miatt nem lett úszó, egy doppingos orosz miatt pedig olimpiai bajnok.
„Eleven gyerek voltam, ezért a szüleim hét-nyolcéves koromban levittek a BVSC-be úszni, ahol a legendás edző, Sárosi Imre tanított meg úszni. A Mesti után az olimpiai bajnok Székely Évához kerültem, akit nagyon szerettem, mint ahogy az úszást is. Akkor kezdtem el gondolkodni a jövőmön, amikor Éva lánya, Gyarmati Andrea rendre jobb volt nálam. Miért csinálom, ha egy lány, aki fiatalabb is nálam, megver engem?” – mesél az első pályaváltás okáról sportberkekben Macsekként ismert Szombathelyi Tamás, és azt is elárulja, hogy Alexandre Dumas „A három testőr” című könyve és film hatására keresett olyan sportágat, ahol lőnek, vívnak és lovagolnak is – bár az anyukája nagyon féltette ettől. A KSI öttusa-szakosztályánál Somfai Csaba lecsapott a tehetséges gyerekre, aki bár remek edzők kezébe került, 16 évesen mégis klubot váltott.
„Somfai Csaba az Újpesti Dózsa edzője lett, én meg ragaszkodtam hozzá, ezért1969-ban követtem őt. A KSI nem adott ki, másfél évet ki kellett hagynom, de szerencsére nem tört meg a pályám, amit aztán hűségesen végig a Dózsában töltöttem. Sorra nyertem az utánpótlás korosztály bajnokságait, az 1972-es junior bajnokságon pedig elsőként a világon én értem el a maximális, 200 kört lövészetben, versenyen” – eleveníti fel büszkén a sikeres pályakezdését, amit a későbbiekben több sérülés és kedvezőtlen szakvezetői döntés akadályozott. Az 1976-os olimpián azért volt csak tartalék, bár kivívta az indulási jogot, mert az akkori kapitány felrúgta a válogatási elveket, és nem változtatott az 1975-ös világbajnok csapat összetételén. Az 1977-es bal-, és az 1979-es jobb térdoperáció után vágott neki az 1980-as olimpiának, ahol egyéniben és csapatban is ezüstérmes lett.
„Életem legnagyobb versenye volt a moszkvai, minden összejött, nagyon magas pontszámot értem el, boldog voltam vele. És lehettem volna boldogabb is… A hazaiak győztes versenyzője, Anatolij Sztarosztyin már a futás utáni célba érkezésekor nagyon furcsán viselkedett. Tudni kell: akkor még nem hendikepes futás volt, így előbb értem célba, mint ő.
Az arany akkor az övé lett, de néhány év múlva lebukott egy doppingvizsgán, és kétéves eltiltást kapott, bizto vagok benne, hogy az olimpián is kokszolt…” – idézi fel a keserű emléket Szombathelyi, ami négy évvel később egy talán még fájóbb pofont kapott: az 1984-es olimpiát ugyanis a szocialista országok bojkottálták.
„Úgy terveztem, hogy a Los Angeles-i lesz az utolsó olimpiám, a két beérett fiatallal, Mizsér Attilával és Fábián Lacival az oldalamon a csapatverseny nagy esélyesei voltunk. Tudtam, hogy ennyi sérülés és operáció után egyéniben már nem lennék dobogós, de a csapatot alighanem megnyertük volna. Persze így is győztünk: az olimpia helyett a varsói Barátságversenyen…
Szombathelyi a sportolói pályafutása után dolgozott Török Ferenc szövetségi kapitány segítőjeként, s ő volt az első női szövetségi kapitány, főtitkárként pedig a hazai öttusaszövetséget is vezette, hét évig a Szabadság-hegyi edzőtábor élén állt. 1988 óta nemzetközi versenybíró, hazai és nemzetközi vívó. és öttusaversenyeken dolgozik – nyugdíjasként ez köti egykori sportágához.
„Nem tetszik, amilyen irányba az öttusa meg! Amíg lovaglás van benne, azért még megnézem… Van négy gyermekem és egy unokám. A Balaton-felvidéken élek, boldog vagyok, van egy lovam, lovagolok, kertészkedek. Semmit sem bántam meg, mindenért megdolgoztam, egyenes gerincű emberként éltem az életemet.”
Isten éltesse Szombathelyi Tamást és Pakucs Jánost!
Forrás: MTI/ Sportal
2023.05.01.
