Születésnapok ma
 

Kezdetektől 1945-ig

Ismeretes, hogy az első nemzetközi öttusaversenyre 1912-ben, a stockholmi olimpián került sor. Magyarországon az első versenyt 1927 áprilisában rendezte a Ludovika Akadémia. A két időpont között eltelt 15 év alatt két újabb olimpia műsorán szerepelt az öttusa. A svédek, a németek, az angolok, a finnek, az amerikaiak, a dánok, az olaszok ezekre viszonylag tudatosan készültek. Míg az 1928-as amszterdami olimpia Svédország, az USA, Franciaország, Norvégia és Nagy-Britannia részére már a negyedik világverseny volt, a magyarok csak ebben az időben kezdtek készülni első versenyeikre. Svédországban már 1921 óta nemzeti bajnokságokat rendeztek. Az addigi olimpiai bajnokok közül Dyrssen és Lindman már svéd bajnokságot is nyertek, Lindman kettőt. 1927-ben indult el Thofelt győzelmi sorozata, egymás után öt svéd bajnokságot nyert. Az érdekesség kedvéért megemlítjük azokat az újságcikkeket, amelyek a Nemzeti Sport hasábjain jelentek meg 1910-11-ben, tehát akkor, amikor maga a sportág kialakult. Az 1910. július 2-i számban a következőket írta Muzsa Gyula, a MOB társelnöke: “Dűlőre került a modern pentathlon ügye, melynek alapeszméje Coubertintől ered és abból indul ki, hogy a mai kor embere miféle eszközökkel védheti magát. Innen az elnevezés is: self-defence-pentathlon. Amikor megtámadják, elébb futásban keres menedéket, a terrénum akadályokat is rejt magában. Közben víz áll útjában: átúszik rajta. A túlsó parton lovat talál, s azon menekül. Amikor utolérik, fegyverrel védi az életét (vívás), s mikor a fegyverétől megfosztják, birkózik. E helyett, modern emberről lévén szó, a kongresszus a lövőfegyver alkalmazását korszerűbbnek találta, s így az ötödik szám céllövés lesz.”

De maga Muzsa fél évvel később (1911. február 19.) már másképpen írta le a modern öttusa öt számát: “Az olimpiád egyik legsajátságosabb, de kétségkívül érdekes kihívása a modern pentathlon, amely a következő öt versenyből áll: futás, távol- és magasugrás, úszás, lovaglás és vívás. Ez a pentathlon tulajdonképpen egy ember üldözését akarja szimbolizálni, aki futva menekül, közben árkon-bokron kell átugrania, egy kis patakon átúszni, majd a patak túlsó partján lévő lóra pattan és végül megvív üldözőjével.”

Három hétre rá (március 5.) Stéger Hugó György, a Magyar Olimpiai Bizottság vívószakosztályának előadója, cikkében a következőket írta: “Tudvalevő, hogy a stockholmi olimpiádon egy modern pentathlon is szerepel, mely vívás, 300 m-es úszás, 3000 m-es futás, 3000 m-es lovaglás és pisztolylövésből áll. E pentathlonban huszártisztjeink: Békessy, Szántay, Rády, Hertelendy, stb. révén elsőrangú esélyeink vannak.” Ezek után szinte érthetetlen az április 2-i számban megjelent szerkesztőségi cikk: “Stéger György dr. azon indítványát, hogy a modern pentathlonban is külön szakosztály létesüljön, elvetették. Mint értesültünk, a versenyen a futás, úszás és lovaglás össze lesz kapcsolva, a vízből kiugró versenyzők azon vizesen egy csomó kipányvázott lóhoz fognak rohanni, azok közül egyre felugrani és úgy szőrén hajszolni a célhoz. Ha ezek a nevetséges szabályok meg nem változnak, kár a dologgal foglalkozni.”

E rövid kitérő után nézzük most már csakugyan a magyar öttusa kezdetét. Az első verseny kiírása:

1927. április 21. Ludovika vívóterem, vívás, este 6 óra

23. Szemere lőtér, lövészet, 8 óra

25. Császárfürdő, női uszoda, úszás, 1/2 4 óra

27. Nagyrákosi gyakorlótér, lovaglás, 10 óra

29. Ludovika Akadémia parkja, futás, 10 óra

Mint látható, az első öttusaverseny kilenc napig tartott, minden szakág versenye után beiktattak egy nap pihenőt. A verseny megszervezése elsősorban Filótás Ferencnek (ekkor alezredes, a MAC tőrvívója, többszörös magyar bajnok) volt köszönhető. Feltehetőleg ő azért is szorgalmazta az öttusát, mert ezzel fiának, Tivadarnak adott esélyt a sportágban. Mindenekelőtt nézzük meg a verseny végeredményét és ismerjük meg azok nevét, akik úttörőként, tanulóként ezen részt vettek, még akkor is, ha nem is indultak további versenyeken.

1. Filótás Tivadar 23 pont

2. Jeney István 24 pont

3. Zsitvai Zoltán 26 pont

4. Klasánszky Zsolt 26 pont

5. Monspart Gábor 27 pont

6. Petneházy Imre 28 pont

7. Platthy Árpád 29 pont

8. Benárd Ágoston 30 pont

9. Hámory Gaszton 32 pont

10. Pálovits Endre 41 pont

11. Virányi Ferenc 44 pont

Valamennyien a Ludovika Akadémia növendékei voltak, kivéve Virányit, aki sorhajóhadnagy volt. Kárpáthy Endre a versenyt feladta, eredményét törölték. Fenti személyek közül Monspart Gábor tájfutó világbajnoknőnk, Monspart Sarolta nagybátyja volt (később kiváló lovasszakember vált belőle). Benárd édesapja a trianoni békeszerződés egyik magyar aláírója, orvos, képviselő, majd sokáig államtitkár, miniszter is volt. Platthy testvére, József (Zsiga bácsi), az egyetlen magyar lovas, aki olimpián érmet nyert (Berlin).

Láthatóan szoros volt a verseny, három szám után még Monspart vezetett Hámory előtt, Filótás még csak harmadik. Négy szám után Monspart még második, Zsitvai még csak hetedik volt. Az úszást Platthy 5:32-vel nyerte, Monspart 5:52.2-t, Hámory 5:58.4-et úszott. Összehasonlításul: ebben az évben a 400 m-es gyorsúszó bajnok Fehér István 5:28.6-ot úszott, tehát valamennyi öttusázót legalább 100 m-rel meg tudta volna verni. A lovaglásra esős időben került sor, a pálya hossza 6000 m volt. Miután többen azonos idővel és azonos büntetőponttal végeztek, a holtversennyel pedig nem tudtak mit kezdeni, a lovaglást még aznap megismételték. Időeredmények: Zsitvai 14:03, Benárd 15:23, Filótás 16:28. A futásban győztes Zsitvai 13:29-et, Petneházy 13:32-t, Platthy 13:40-et futott, Pálovits ideje 14:09, Jeneyé 14:31 volt. Zsitvai ezután nem indult több versenyen, válogatott atléta lett, többszörös magyar bajnok 400, 800 m-es síkfutásban és váltóban is. Két fia, Zsitva Béla és Viktor a 60-as évek válogatott jégkorongozója volt, majd nemzetközi játékvezető, unokája, Zsitva Zoltán játszott az Alba Volán csapatában. További kommentárként idézzük a Nemzeti Sport május 1-jei számát: “Külön kell szólnunk az indulók nagyszerű teljesítményéről. Alig 10 nap alatt 5 különböző versenyt abszolválni nem gyerekjáték. A versenyszámok kétnaponként változtak és bizony nagyon is igénybevették a versenyzők fizikumát, s ennek dacára a 12 induló közül csak egyetlen egy adta fel a küzdelmet.” Természetesen nem mélyedhetünk bele valamennyi versenybe ilyen részletességgel, sőt a későbbiek során még csak említést sem tehetünk mindegyikről. Az első verseny azonban megérdemelt ennyit.

A folytatásról, a magyar öttusa őskoráról regényt lehetne írni. Sok megmosolyogni való apró részletbe botlunk, de kezdetben minden sportágnál így van. Köztudomású, hogy ebben a korban az öttusával csak katonák foglalkoztak, elsősorban tisztek és a tiszti főiskolák hallgatói. A Honvéd Tiszti Vívó Klub (HTVK) kezdett el komolyabban gondoskodni az öttusáról 1930-ban, önálló alosztályt azonban a HTVK is csak 1933-ban alakított. Vezetője hosszú időn keresztül Somogyi Endre alezredes, majd ezredes, a HTVK sokszoros magyar bajnok párbajtőrvívója volt. A berlini olimpián is ő volt a csapatvezető. A Ludovika Akadémia Sport Egyesületben működő öttusázókat szintén Somogyi patronálta. Somfay Elemér, első igazán jelentős öttusázónk, így írt erről a korról: “Akkoriban az öttusasport bevezetése, megkedveltetése és irányítása, az edzéslehetőségek előteremtése – annál is inkább, mivel lovakhoz jutni csak a hadseregen keresztül lehetett – a honvédség kezében volt… Az edzéseken felhasznált lőszer, fegyver, uszodajegy költségei mind a mi – a versenyzők – költségét, zsebét terhelte. De ezek mellett mindenki maga vásárolta meg a lovagló, vívó felszerelését, gondoskodott azok karbantartásáról és az edzésekre és versenyekre való szállítás költségeiről is.” Persze azért a lovakkal is voltak problémák, eleinte ugyanis legfeljebb hetente tudtak edzésen részt venni, ennél többször nem kaptak lovat. Amikor pedig kaptak, érthetően nem a legjobb lovak álltak a rendelkezésükre, még a kiadott parancs ellenére sem. 1932-ben az olimpia előtt néhány öttusázó a légierő orvosi rendelőjében vizsgálatokon vett részt (szív, tüdő, reflexek, reflexidő). Ezt Somogyi harcolta ki. Erről írta Somfay: “Ez volt az első eset, hogy a sportszempontból oly fontos vizsgálatok egész során mentem keresztül.” Pedig Somfay hosszú ideig volt válogatott atléta, 19 egyéni magyar bajnokságot nyert, legtöbbször a 400 m-es gátfutásban – hatszor -, de négyszer nyerte meg a tízpróba bajnokságát is. Csak egy sajnálatos sérülés kényszerítette arra, hogy áttérjen az öttusára, ekkor már 33 éves volt. Az 1924-es párizsi olimpián ezüstérmet nyert ötpróbában.

A 30-as évek elején tehát nagyjából ilyen körülmények között edzhetett az, akinek egyáltalán lehetősége volt a sportág űzésére, eredményeiken éppen ezért csak diszkréten mosolyogjunk. Verseny sem volt nagyon. Mai szemmel nézve elmondható, hogy aki körülbelül tíz évig öttusázott, az versenyezhetett annyit, mint egy mai versenyző egy év alatt. Eleinte évenként csak egy viadalra került sor, 1931-től azonban már legalább részversenyeket is rendeztek, évente kettőt, hármat. Magyar öttusázó 1934-ben vett részt először nemzetközi versenyen, kivéve persze azokat, akik eljutottak az olimpiára. Megjegyezzük még, hogy 1959-ben is mindössze 5 felnőtt és 2 ifjúsági verseny szerepelt hazai versenynaptárunkban. 1965-ben 7 felnőtt és 5 ifjúsági versenyre került sor. Az igazi dömping 1966-ban kezdődött.

Emlékezzünk meg Filótásról, aki 1928-ban indult az amszterdami olimpián. Belátható, hogy nem szerepelhetett jól, hiszen csak egyetlen teljes öttusaverseny volt a háta mögött. 37 induló közül 23. lett, lovaglásban 16., vívásban 8., lövészetben 22. (159 kör), úszásban 28. (6:31.2), futásban pedig 33. lett, futóeredménye 17:20.3 perc volt, a győztes idő 14:14.2. Nincs tudomásunk arról, hogy indult öttusaversenyen az olimpia után is. Az 1928-ban rendezett versenyt Jeney nyerte Monspart és Platthy előtt (Filótás nem indult). A szakágak sorrendje: úszás, futás, lovaglás, vívás, lövészet. 1929-ben Kisfaludy-Péter Elemér győzött Benkő Tibor és Jeney előtt. Kisfaludy ekkor 5:10-et úszott (műugrásban főiskolai világbajnok volt, Róma, 1927.) és 16 helyezési ponttal nyert, Benkőnek 20, Jeneynek 21 pontja volt. Benkő megnyerte a vívást (a későbbiekben mint vívóedző tevékenykedett) és a futást, második lett lövészetben és úszásban, de a mezőny leggyengébb lovával csak 14. tudott lenni. A sorrend lövészet, úszás, vívás, lovaglás, futás volt. 1930-ban Petneházy nyerte a versenyt Kisfaludy előtt, harmadik Papp-Kökényesdy Sándor, negyedik Benárd, ötödik Jós Miklós. Jósnak ez volt az első versenye. Kisfaludy ekkor 4:24.8-at úszott, ami igazán jó időeredmény (12 versenyző indult). Kissé hosszasabban kell időznünk az 1931-ben lezajlott versenynél. Ez volt az első országos méretű öttusaverseny, az indulók száma 36 volt és ezt végre az akkor szokásos sorrendben rendezték meg, vagyis lövészet, úszás, vívás, futás, lovaglás. A lovaspálya a Ludovika parkjában volt, hossza 4000 m, 22 akadállyal. A futást is itt rendezték és “…ehhez egy kis tavat is létesítettek, melyben derékig érő víz volt. A tóból kilépve egy szintén az erre a célra épített nádfedeles házikóra kellett létrán felmászni, majd a túloldalon leugrani…” – írta Somfay. A győzelmet ő szerezte meg, a további sorrend Kisfaludy, Benkő, Jós. Petneházy 13., Benárd 16. lett. Somfay megnyerte a vívást és a lövészetet, második lett úszásban és futásban, de lovaglásban 17. volt, Kisfaludy lövészetben 2., az úszást megnyerte, futásban 3. lett, a futást egyébként Jós nyerte.

Az 1932-es olimpiára Somfay, Benkő és Petneházy utazott ki, mai szemmel nézve elég nehézkesen. A Nemzeti Sport néhány mondatát idézzük (július 1-19. számok) a hosszú hajóútról, vonatozásról.

- “Holnap, másodikán reggel lovagolni fogunk géplovakon, délelőtt célbalövünk, délután pedig az úszó gárdával együtt az uszodába vonulunk… egy kis futást is iktatunk be. Ez a beosztás megmarad a partraszállás pillanatáig.”

- “Petneházy pisztolylövésben 195 ponttal hajórekordot állított fel tegnap (július 5.).”

- “Magyar Sándor óceánrepülő repülőgéppel New Yorkból Los Angelesbe akarja vinni az öttusázókat (július 9.).”

- “Az öttusázók vasárnap (10-én) délben búcsút vettek tőlünk és elutaztak Los Angeles felé. Csütörtökön este már Los Angelesben lesznek.”

- “Az olimpiai öttusázók csapata csütörtökön délben 83 órás vasúti utazás után szerencsésen megérkezett Los Angelesbe.”

“…Direkt belépődíjakat szedhettünk volna edzéseink alkalmával, annyi nézője akadt minden egyes vívó- és céllövő gyakorlatunknak…” – írta Somfay az augusztus 2-i számban. Július 1-jén indultak és 16-án érkeztek meg a helyszínre.)

Versenyzőink helyezései az olimpián:

7. Somfay 52,5 pont

18. Benkó 64,5 pont

19. Petneházy 65 pont

Az olimpián 25 induló volt, Oxenstierna győzött (32 ponttal) Lindman előtt (35,5), a negyedik Thofeltnek 39 pontja volt (Somfay: “…akkoriban Lindman volt az ész. Ő tudta igazán, mi az öttusa.”) Somfay az amerikai Mayoval holtversenyben negyedik lett a vívásban, 189 kört lőtt csakúgy, mint Petneházy. Úszóidők: Somfay 5:07.3, Benkő 5:21.2, Petneházy 5:02.8. A legjobb idő Thofelté volt: 4:32.6.

Az olimpikonjaink nélkül júniusban lezajlott versenyt meg kell említenünk. Igaz, csak tíz induló volt, de ekkor jelentkezett először Orbán Nándor és Bartha Rezső, akik négy év múlva a következő olimpián képviselték hazánk színeit. A versenyt Kalándy Tasziló nyerte Orbán előtt, Bartha negyedik lett. Orbán volt az egyetlen, aki nem lőtt hibát és így 180 körrel nyerte a lövészetet, Bartha erejéből csak 157 körre telt. Orbán 5:01.4-et Bartha 5:42.2-t úszott.

1933-ban a Hadsereg Sporthét keretén belül rendeztek versenyt, ez hivatalosan hadseregbajnokság volt, majd ezt követte még négy egymást követő évben négy ugyanilyen verseny (Petneházy kettőt nyert, egyet-egyet Orbán, Bartha és Bolgár Kálmán).

Petneházy mögött most Jós végzett, Platthy ötödik lett, a negyedik Moravetz Imre, aki évekig versenyzett és ez volt a legjobb eredménye. 1934-ben ismét Petneházy győzött, Orbán, Platthy, Gyalókay Sándor dr. és Jós előtt, Moravetz hatodik lett. Meg kell említeni a nyolcadik helyezett Temesváry Ferencet, aki néhány évig próbálkozott az öttusával, majd évekig válogatott atléta volt, magyar bajnok, mint a 4×400 m-es síkfutó váltó tagja. .

1934 augusztusában jutottak a magyar öttusázók először nemzetközi versenylehetőséghez. A svédek Stockholmban rendeztek nagyszabású versenyt annak emlékére, hogy a svéd szövetség 1909-ben megalakult, tehát ekkor éppen 25 éves volt. A svéd, német, magyar és finn csapatokon kívül két holland és egy olasz résztvevő volt, összesen 18 versenyző indult. A versenyt Thofelt nyerte Oxenstierna és a német Birk előtt, negyedik Orbán lett, mindössze 1,5 ponttal a győztes mögött. Jós a kilencedik, Petneházy a tizenegyedik, Gyalókay a tizenkettedik helyen végzett. A csapatversenyben a magyarok a svédek és a németek mögött a harmadik helyet szerezték meg. Különösen az úszásban voltak eredményesek a magyarok: Orbán nyert (4:23.2) és Gyalókay lett a második (4:25.6), Thofelt 4:34.2-t úszott. Orbán lovaglásban a hatodik, Jós vívásban a negyedik helyen végzett, Orbán 187 kört lőtt. Egy évvel később, 1935 júliusában, ennek a versenynek amolyan visszavágójaként Budapesten került sor nemzetközi versenyre. Erre a magyarok alaposan felkészültek. Márciusban rendeztek egy lovaglás nélküli négyszámos részversenyt (Orbán, Somfay, Sipeki Balás Lajos, Gyalókay, Jós, Petneházy), majd májusban egy öttusa versenyt (Orbán, Jós, Somfay, Bartha, Sipeki Balás, Bolgár volt a sorrend). A májusi verseny után a Nemzeti Sportban megjelent Somogyi nyilatkozata: “Tavaly ősztől kezdve folyt a rendszeres edzés. Októberben rendeztünk egy két versenyszámból álló, decemberben egy három versenyszámból álló, márciusban egy négy versenyszámból álló és most egy teljes versenyt. Fokozatosan vittük bele a versenyzőket ebbe a nehéz munkába.” A július 3-án kezdődő nemzetközi versenyre ezután, a sportág magyar történetében először, válogatott keretet jelölt ki Somogyi. Tagjai voltak Orbán, Jós, Somfay, Bartha, Petneházy, Platthy és Temesváry. Mivel a verseny 5/4 fős csapatokkal folyt, a két utolsónak említett kerettag maradt ki az indulók közül. A májusi és a júliusi verseny is színvonalas volt, néhány igazán jó eredménnyel. Májusban Somfay 195 kört lőtt, a nemzetközin az utolsó sorozatban lőtt hatossal azonban csak 189 kört. A nemzetközi versenyen viszont Orbán nyerte a lövészetet 196 körrel. Orbán formaidőzítése egyébként is kitűnően sikerült. Májusban 4:50.2-t úszott, júliusban viszont 4:31.4-et, futásban pedig a májusi versenyen a kilencedik helyen végzett, júliusban a nemzetközin valamennyi magyar versenyzőt megverve a hetedik helyet szerezte meg. Az összetett versenyben a német Handrickot nem tudták megszorítani a mieink, ám Petneházy a második, Orbán a harmadik helyen végzett. A csapatversenyben a németek mögött a magyarok ezüstérmet szereztek a svédek előtt, ami még akkor is nagy szó volt, ha a svéd csapatból hiányzott Thofelt. A vívást Petneházy nyerte, lovaglásban harmadik lett, viszont csak 179 kört lőtt. A lovaglással nem volt sikerünk, mivel Orbán a tizenhatodik, Bartha a tizennyolcadik, Jós pedig az utolsó helyet szerezte meg (20 induló volt). Végeredményben Bartha a nyolcadik, Somfay a tizennegyedik, Jós pedig a huszadik helyen végzett.

1936-ban részversenyek után április elején rendeztek versenyt, amely egyben válogató volt az olimpiára. A lovaglásra Örkényben került sor 3200 m-es pályán, 13 akadállyal. Itt Petneházy bukott, Jós pályát tévesztett, ezért a lovaglásból kizárták, majd a versenyt fel is adta. A vívást a HTVK vívótermében rendezték, először villanygéppel, fémpáston. A lovaglást Bezegh-Huszágh István, a vívást és a lövészetet Bartha, az úszást Orbán, a futást Bolgár nyerte. Az összetett sorrend: Bartha, Sipeki Balás, Orbán, Bezegh-Huszágh, Bolgár, Gyalókay volt, Petneházy sok hibapontot gyűjtött lovaglásban, ezért csak hetedik lett. Az újra kijelölt válogatott keretnek tagja lett Orbán, Bartha, Sipeki Balás, Bezegh-Huszágh, Gyalókay és Petneházy. Az olimpián az első háromnak említett versenyző indult. A berlini olimpiát Gotthardt Handrick nyerte, az amerikai Leonard lett második, az olasz Abba a harmadik, Thofelt megismételve az 1932-ben elért helyezését most is negyedik, Orbán az ötödik helyen végzett. Helyezései 4 – 12,5 – 21 – 2 – 16, összpontja tehát 55,5 pont. Hibátlanul lovagolt, 4:23.4-et úszott, de csak 182 kört lőtt. A 41 induló közül Bartha a nyolcadik, Sipeki Balás a huszonegyedik helyet szerezte meg. Bartha 192-vel lövészetben harmadik lett, 5:04.3 percet úszott, Sipeki Balás 4:59-cel úszásban a tizedik helyen végzett (Bartha és Sipeki Balás is sokszoros magyar bajnokok párbajtőrcsapatban a későbbiek során, de győztes párbajtőrcsapatban szerepelt Platthy, Bezegh-Huszágh, Gyalókay is.)

1937-ben a sportágnak “csendes” éve volt, miként azt a Nemzeti Sportban írták. A világ öttusázói kipihenték a berlini olimpiát, nem voltak nemzetközi versenyek. Az ötödször megrendezett hadseregbajnokságot Bolgár nyerte – miután a lovaglásban, a vívásban és a futásban elért első helye mellé lövészetben második, úszásban harmadik helyet szerzett – összesen 8 ponttal. Az ismert nevek közül ekkor Bartháéval találkozunk még, ötödik lett. 1938-ban ismét Budapest rendezett találkozót a nemzetközi mezőnynek, július 5-9. között zajlott a verseny. Ezen 6-6 fővel képviseltette magát Magyarország, Svédország, valamint Lengyelország. A lengyelek az 1928-as olimpia után “eltűntek”, tíz évig semmit sem lehetett róluk hallani. A verseny végeredménye: Orbán nyert Bolgár előtt nagy fölénnyel, harmadik Gyllenstierna, utána Gyalókay, a svéd Tham és Egnell következett, Jós a nyolcadik, Bezegh-Huszágh a tizenötödik helyen végzett. A legjobb lengyel, Batog a tizenegyedik helyet szerezte meg, a csapatversenyt a magyarok nyerték. A verseny után Somogyi így nyilatkozott: “Ez a verseny is azt mutatta, hogy csak a teljesen fegyelmezett, önfeláldozó, szünet nélkül való edzés hozhat az öttusában eredményt. A magyar csapat igen jó… Nagyon jól beváltak a svédek új emberei, s nagyon tetszett a lengyel csapat is, amely újonc ebben a sportágban.”

1939-ben még egyszer nemzetközi lehetőséghez jutottak a magyarok, 5 versenyzőnk utazott ki a Berlin melletti Wünsdorfba, ahol még német, olasz és finn versenyzők indultak, összesen 20 fő. A németek otthon jól szerepeltek, Lemp győzött, a második Bramfeld, harmadik Bolgár, Sipeki Balás a hetedik, Bartha a tizedik, Bezegh-Huszágh a tizennyolcadik, Petneházy pedig a tizenkilencedik helyet szerezte meg, csapatunk második lett. Bolgár lovaglásban és futásban a második, ám egy hibával csak 185 kört lőtt és ez nagyon visszavetette.

A II. világháború kitörése mintegy lezárja ezt a korszakot. Igaz, hogy még a háború alatt is rendeztek versenyeket, amíg lehetett (a svédek például minden évben bajnokságot), de egyre többen vonultak be, és a régiek közül egyre többen mentek ki a frontra. Így például Orbán is, aki 1940-ben azért még nyert egy magyar bajnokságot nagyöbű sportpisztollyal. Az is igaz viszont, hogy ebben az időben jelentek meg a sportágban eddig ismeretlen nevek, mint például 1941-ben Karácson László, 1942-ben pedig Hegedűs Frigyes. Megpróbálkozott ekkoriban az öttusával Rabe Gusztáv is, aki a 70-es 80-as években több mint tíz évig volt a vívók szakfelügyelője. Ifjúsági versenyző korában “a dombóvári úszó” 200 m-en 2:33-at úszott. Vagy megemlíthetjük Mindszenty Jánost, aki hosszú évekig volt az atléták szakfelügyelője a 70-es években, mint öttusázó pedig 1943-ban 31 induló közül a kilencedik helyet szerezte meg. A háborús évek alatt évente több részversenyt rendeztek és 1941-42-43-ban is volt egy-egy öttusaverseny. Az első kettőt Karácson nyerte, a harmadikat Sipeki Balás. 1941-ben indult még Orbán és Gyalókay is. Új nevek: Csáthy Dénes, Boronkay Lajos, Görgényi János, Áts Zoltán. Karácson 4:22.2-vel nyerte az úszást, 186 kört lőtt és a futást is megnyerte. Lövészetben Sipeki Balás volt a legjobb 193 körrel, nyerte a vívást is, a lovaglást pedig Orbán. 1942-ben Karácson egyik részversenyt nyerte a másik után, majd októberben ismét győzött az öttusaversenyen is. Mögötte Bolgár végzett, harmadik Baskay Gyula, negyedik Hegedűs lett, majd Áts, Csáthy következett. A lovaglást Áts nyerte, Csáthy a lövészetet 190 körrel, Karácson csak 178 kört lőtt 1 hibával, de ismét megnyerte a futást, és ismét fölényesen. Úszásban második lett (4:31.6) Náday mögött, aki 4:17.4-et úszott, Hegedűs 189 kört lőtt, harmadik lett vívásban, hatodik lovaglásban. 1943-ban lóhiány miatt kerékpárverseny volt az első szám. Nehéz terepen kellett a versenyzőknek 16 km-t (Óbuda-Pilisborosjenő-Üröm-Budakalász-Békásmegyer-Árpádfürdő és vissza) teljesíteniük. Karácsonnak ez nem ment, csak a huszonkettedik helyet szerezte meg, Mindszenty viszont a hetedik lett, Sipeki Balás pedig a nyolcadik. Az úszást Palágyi Tivadar nyerte 4:27-tel, Karácson 4:30.5-öt, Rabe 4:33.6-ot úszott. A vívást Sipeki Balás nyerte Karácson előtt, a lövészetet szintén Sipeki Balás 194 körrel. Futásban Bánky László, Csáthy, Görgényi, Áts, Karácson volt a sorrend. A versenyt végül Sipeki Balás nyerte Csáthy, Bánky és Karácson előtt, Görgényi, Palágyi, Sisa Károly, Pajtás Dénes, Mindszenty volt a további sorrend.

Megemlítjük még, hogy 1944 júliusában volt egy négyszámos verseny 45 indulóval. Ezt Palágyi nyerte és Rabe ötödik lett. Ekkor azonban már nem szerepelnek a 30-as évek nagy nevei Orbán, Petneházy, Bartha, Gyalókay, Jós és a többiek -, átmenetnek viszont már megismerkedhetünk Karácson, Hegedűs, Csáthy nevével, a következő korszak már velük kezdődik.

Hazai eredmények
Hazai statisztikák