1912-1951.

1912. Stockholm

Az első versenyre 42 nevezés érkezett, 32 versenyző el is indult, sérülések, visszalépések miatt csak 22 fejezte be a versenyt, akik közül 10 svéd volt. Lövészettel kezdődött a verseny és azt 193 körös eredménnyel az ezüstérmes Asbrink nyerte, de 16-an 180 körnél kevesebbet értek el. Úszásban az angol CIilverd 4:58.4-gyel lett első, az olimpiai bajnok Lilliehöök 6:05.8-at ért el, összesen nyolcan úsztak 6 percnél jobbat, négyen 8 percnél is gyengébbet teljesítettek. A harmadik napon a vívást nem tudták befejezni, áthúzódott a lovaglás napjára is, Grönhagen győzött ebben a két számban, de 158 körös lövészete miatt csak a negyedik helyen végzett összetettben. Futásban az első és utolsó helyezett között több mint 7 perc volt, Asbrink több mint két és fél percet vert Grönhagenre, és ha Lilliehöök 4 másodperccel gyengébbet fut, már Asbrink az olimpiai bajnok. Az összetett elején végzett svédek közé az ötödik helyen az amerikai George Patton tudott bekerülni, lovaglásban 6., vívásban 4., futásban 5. helyen végzett, de 150 körös lövészete a 21. helyet jelentette. A II. világháborúban az USA Európában állomásozó és harcoló páncélos hadseregének parancsnoka volt ez a Patton - tábornokként.

Itt kell megemlékeznünk egy németországi kezdeményezésről. 1912-ben úgy volt, hogy a soron következő olimpiát Berlin rendezi. A németek nagy lelkesedéssel elkezdtek öttusázni azért, hogy otthon majd megverjék a svédeket. Frigyes Károly porosz herceg (valószínűleg a császár rokona volt) irányításával több mint száz tiszt, tiszthelyettes és katona fogott edzésbe, maga Frigyes is készült az olimpiára. Nagyszabású versenyt is rendeztek 1914-ben, ezt Frigyes meg is nyerte. Azután közbejött az I. világháború, a harcokban maga Frigyes is elesett, az olimpia pedig elmaradt.

1920. Antwerpen

Ez a verseny nem hozott újat, számottevő fejlődést, sőt - érthetően - inkább visszaesést jelentett két évvel a világháború után. Az első helyekre ismét a svédek kerültek, a 23 öttusázó között az első 4 helyre, 8 ország vett részt a küzdelmekben. Csak a vívást nem svéd versenyző nyerte (a 19. helyezett francia Mondielli), az ezüstérmes Erik de Laval a lovaglást és a lövészetet (181), az úszást és a futást a bronzérmes Gösta Runö, az összetettben viszont Gustaf Dyrssen nyert 18 ponttal, 3 számban volt második, kettőben hatodik (164 körrel). Runö 4:35.8-at úszott, de a második Dyrssen már 5:41-et, nyolcan úsztak 6 percen belül, hatan 8 percen kívül. Ketten lőttek 181 kört, a harmadik már csak 175-öt, 18-an 170 alá kerültek, négyen még a 100 kört sem érték el. A leggyengébb futó viszont csak két percet kapott az elsőtől.

1924. Párizs

11 ország 38 versenyzője fejezte be a viadalt, de a dobogóra ismét csak a svédek állhattak fel. Hatan értek el 180 körös eredményt, 10 öttusázó nem lőtt hibát, de 26-an szerepeltek 170 kör alatt. Az úszást a bajnok Bo Lindman nyerte 5:18.6-tal, de a lényegesen nagyobb mezőny ellenére is csak négyen úsztak 8 percen kívül. Meg kell azonban jegyezni, hogy ugyanezen az olimpián a 400 m-es gyorsúszást 5:04.2-es idővel nyerte Johnny Weissmüller, a világcsúcsot pedig Arne Borg már 4:54.7 perccel tartotta.

Futásban az első 12 között már nem volt egy perc, de az utolsó 5 percet kapott a bajnok Lindmantól, aki nyerte a futást is és 18 ponttal a versenyt, csak lövészete nem volt jó, 170 körrel 9 helyezési pontot szerzett. Az antwerpeni bajnok Dyrssen az itt megnyert ezüstérme ellenére ismét ellőtte magát (20. hely, 160 kör), megnyerte a vívást és harmadik volt lovaglásban. A versenyen a lövészet után egy nap pihenőt iktattak be, így a viadal 6 napig tartott.

1928. Amszterdam

14 ország 37 versenyzője vett részt, megjelentek a németek, a magyarok, a lengyelek, a portugálok. A német versenyzők igen jól szerepeltek, bronzérmével Helmuth Kahl megtörte a svédek addigi kétségtelen hegemóniáját, Heinz Hax pedig ötödik lett, ő a lövészetet 196 körrel nyerte. Hax a későbbiekben abbahagyta az öttusát, 1932-ben és 1936-ban ezüstérmet nyert az olimpián gyorstüzelő pisztollyal. 17 versenyző úszott már 6 percen belül, a bajnok Sven Thofelt 5:02.4-et, ami nagyjából azonos a férfi 400 m-es gyorsúszás legjobb idejével. Ugyanakkor azonban Borg már 19:07.2 perccel tartotta az 1500 m-es gyorsúszás világcsúcsát, ami egyenletes haladást feltételezve 5x 3:50 percen belüli 300 m-nek felel meg. Mindössze 4 versenyző úszott 7 percnél gyengébb időt. 3 szám után négyen álltak egyformán 24 ponttal a verseny elején: Thofelt, Hax, Kahl és a dán Jensen, aki azután a két fizikai számban még 49 helyezési pontot szerzett és a 11. helyen végzett. 180 körön felül 13, 160 kör alatt 16 sportoló teljesített, Thofelt 187 kört ért el. A párizsi bajnok Lindman leginkább gyenge, 158 körös lövészete miatt nem tudott ismételni.

1932. Los Angeles

Ezen a versenyen volt a ma már klasszikusnak nevezhető sorrend bemutatkozása, tehát: lovaglás, vívás, lövészet, úszás, futás.

A nagy távolság miatt érthetően csökkent a létszám, 10 ország 24 versenyzője fejezte be a küzdelmeket, megjelent viszont Mexikó (legjobbja a 21. helyen végzett Casanova 95 pontot gyűjtött). A rendezők igen kemény lovas- és futópályát építettek, több ló a célbaérkezés után kimúlt, a futóidők pedig ezek voltak: az angol Legard nyert 15:12-vel, a szintén angol McDougall 15:42-t, Lindman 16:05-öt, a bajnok Oxenstierna 16:25-öt, Thofelt 17:04-et, Mayo 17:39-et futott. A vívást és az úszást az amszterdami bajnok Thofelt nyerte, 4:32.6 percet úszott, 188 kört lőtt, a lövészetben a bronzérmes amerikai Richard Mayo volt a legjobb 197-tel, még az úszás után is vezetett, de csak 17. lett a futásban. Hatan úsztak 5 percen belül, ketten 7 percen kívül és már 4 versenyző úszott jobb időt, mint a 400-as gyorsúszás győztese.

Az olimpiai bajnok Johan-Gabriel Oxenstierna nem nyert egy számot sem, de lovaglásban 4., úszásban 5. (4:52.8) lett, 194-et lőtt. Lindman ismét szerzett egy ezüstérmet, de lövészetben csak a 19. helyen végzett 167 körrel, igaz, hiba nélkül.

Mielőtt folytatjuk az olimpiai öttusaversenyek leírását, meg kell említeni két jelentős nemzetközi eseményt. A svédek nemzeti szövetségük megalapításának 25. évfordulója alkalmából, 1934-ben, Stockholmban rendeztek nagyszabású versenyt. Az úszásra a tengerben került sor. 6 ország versenyzőinek vetélkedőjét Thofelt nyerte, Oxenstierna, Birk (GER), Orbán, Boismann (GER) és Handrick (GER) volt a további sorrend, Thofelt és Boismann között 2 és fél pont volt a különbség. Csapatversenyt is rendeztek, a svédek győztek a német, a magyar és a finn csapat előtt.

Egy évvel később azután Budapesten került sor hasonló nagy nemzetközi versenyre és ekkor először fordult elő a svéd öttusázókkal, hogy egy versenyt nem tudtak megnyerni. Az előző évi hatodik, a német Gotthardt Handrick győzött nagy fölénnyel két magyar, Petneházy és Orbán előtt, a legjobb svéd, Gyllenstierna a 4. helyen végzett, bár a lovaglást megnyerte. Orbán 196 körrel a lövészetet, a német Lemp 4:06,4 perccel az úszást nyerte meg. A csapatversenyben a svédek csak a 3. helyet tudták megszerezni a németek és a magyarok mögött.

1936. Berlin

Ez a verseny mindenképpen az addigi legnagyobb volt, 16 ország küldött el 42 versenyzőt. Megjelent Svájc, Brazília és Görögország. Az eddigiek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy az olimpiai bajnokságot Gotthardt Handrick nyerte. A 25 hibátlan lovas között második lett, vívásban is a második helyen végzett, lövészetben 192 körrel a negyedik helyet szerezte meg. Az amerikai Charles Leonard 200 körös maximális eredményt ért el, és már 24 versenyző tudott 180 kört lőni. 13 öttusázó nem tudott 170-et teljesíteni, inkább a mezőny végéről. 10 sportoló úszott már 5 percen belül és csak ketten végeztek 7 percen felül. A lovaglást a bronzérmes olasz Silvano Abba nyerte, úszásban Lemp most 4:15.2-vel győzött. Handrick, Leonard és Abba leszorította a dobogóról a legjobb svédet, Thofeltet, aki ismét 4. lett, az ötödik helyen a magyar Orbán Nándor végzett, míg a hatodik hely a német Hermann Lempnek jutott.

Az egyenletes fejlődést ezután kettétörte az I. világháború, a következő olimpiára 1948-ig kellett várni. Néhány érdekességet megemlítünk ezekből az időkből.

A Nemzeti Sportban ezt olvashattuk 1937-ben: "A német hadsereg öttusa bajnoki versenyét ma, június 20-án kezdik Wünsdorfban. A németek érdekes változtatást eszközöltek az öttusa nemzetközi szabályain. A verseny résztvevői választhattak, hogy lovaglásban vagy lovaglás helyett 7500 m-es rendkívül nehéz terepen át vezetett motorkerékpáros versenyben akarnak-e indulni." Erről a versenyről azonban a későbbiek során semmi sem jelent meg a Nemzeti Sport hasábjain.

1938-ban Budapest adott otthont nemzetközi versenynek, ezen többek között 6 svéd öttusázó is indult. Jó időeredmények születtek úszásban, már tizen úsztak 5 percen belül és a magyar sajtó egy öttusa-világcsúcsról is beszámolt, a svéd Sven Bollden 3:56.6 percet ért el, elsőként 4 percen belül úszva. Összetettben a 9. helyen végzett, egy hibával csak 173 kört lőtt, 11 versenyző nem lőtt hibát. Az egyéni győzelmet Orbán Nándor szerezte meg Bolgár Kálmán és Gyllenstierna előtt. Ezen a versenyen lépett ki a nemzetközi porondra a svédek még 1952-ben is csapattag öttusázója, Claes Egnell, de lovaglásban egy akadály kihagyása miatt utolsó, összetettben pedig 6. lett. A csapatversenyben Magyarország, Svédország, Lengyelország volt a sorrend.

Ugyancsak 1938-ban Drezdában Lemp nyerte a nemzetközi versenyt Cramer, Gyllenstierna, Schiffmann és Egnell előtt.

1939-ben Berlin-Wünsdorfban is volt egy nagy verseny, melyen csak a svédek nem voltak jelen a jó öttusázók közül. Ismét Lemp győzött Bramfeld, Bolgár, a finn Halme, valamint két olasz versenyző, Ceccarolli és Curcio előtt. A csapatversenyt a németek nyerték a magyarok és az olaszok előtt.

Szeptemberben Stockholmban volt nagyszabású nemzetközi verseny, ezt Garvs német hadnagy nyerte, Bratt svéd hadnagy előtt, a harmadik hely Wille Grutnak jutott, majd Egnell, a finn Kivipera, Gyllenstierna és Lemp következett. A csapatversenyt a svédek nyerték a németek, a finnek, a magyarok és a svájciak előtt.

A berlini verseny után egy érdekes nyilatkozat jelent meg a Berliner Zeitungban, von Reichenau tábornok mondta: "Von Oertzen százados új értékelési módot dolgozott ki. Szerintem sokkal jobb, mint a régi volt. Egyelőre nem akarjuk teljesen részletesen nyilvánosságra hozni. Oertzen javaslata szerint ezentúl nem a helyezési számok, hanem a teljesítményekért kapott pontok döntik majd el a versenyt. A finn dekatlontáblázathoz hasonlóan."

A II. világháború vége után 1-2 évvel ismét rendeztek már nemzetközi versenyeket, természetesen elsősorban a svédek; 1947 októberében egy csapatversenyre került sor, amelyen azonban az egyéni versenyen is hirdettek eredményt. A csapatok közötti sorrend: Svédország, Magyarország, Finnország, Svájc, USA, Franciaország, Anglia volt. Az egyéni versenyt kétféleképpen számolták: helyezéses számítással a magyar Karácson László győzött Grut és Gahr előtt, a még bevezetés előtt álló dekatlon-pontszámítás szerint Grut nyert Gahr és Karácson előtt.

A svájci Thunban rendezett versenyt Grut nyerte Wehlin, Karácson, Riem, Gahr és az amerikai Donaldson előtt, a csapatversenyben Svédország, Magyarország, Svájc volt a sorrend.

Ezekben az években indult meg igazán az öttusa fejlődése. Mielőtt a londoni olimpia eseményeiről szólunk, meg kell említeni, hogy az 1948-as téli olimpián is volt egy öttusaverseny. Számai a következők voltak: 10 km-es sífutás, pisztolylövészet 25 yard távolságra, sílesiklás, párbajtőrvívás és lovaglás. A versenyt nem készítették elő annyira, hogy az igazán sikeres lehetett volna, mindössze 14 induló volt. Az érmeket a svédek szerezték meg Lindh, Grut, Haase sorrendben.

Már a sífutásban is Haase, Lindh és Grut volt a három legjobb, majd Lindh 194, Egnell 193, Grut 191 kört lőtt. Egnell a lesiklást befejezve olyan szerencsétlenül esett el, hogy lábát törte és emiatt később nem indulhatott a londoni olimpián. Vívásban svájci győzelem született, Rumpf holtversenyben Somazzival lett első. Mindenesetre ez a verseny erősítette az ötletet egy valamilyen téli összetett sportág létrehozására.

1948. London

A világháború pusztításai ellenére a létszám nem csökkent, 16 ország 43 versenyzője vett részt az olimpián. Indult Chile, Argentína, Uruguay és Spanyolország is. Karácson a lovaglásban kulcscsontját törte, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy Wille Grut győzött, annál inkább a fölény, amivel a mezőnyt maga mögé utasította. A 9 hibátlan lovaglás közül idejével megszerezte az első helyet, majd győzött a vívásban is, 190 kört lőtt és ezután 4:17 perces idővel az úszást is megnyerte. Összpontszáma 16, az ezüstérmes amerikai Moore 47 ponttal követte őt, a bronzérmes Gardin 49 pontot gyűjtött. Moore a lovaglásban 2., vívásban 3., futásban 4. volt, de csak 183 kört lőtt (21.) és 5:09.2-t úszott. A lövészetet a svájci Riem 194 körrel, a futást pedig Wehlin nyerte. 15 versenyző úszott 5 percen belül és csak 4 úszott 7 percen kívül. 25 öttusázó lőtt legalább 180 kört és csak 8 nem tudott 170-et lőni, a svájci csapat 189,3 körös átlagot ért el.

A csapatversenyt nem hivatalosan kiszámították: Svédország 167, Finnország 221, USA 224, Franciaország 316, Olaszország 321 és Argentína 331 pontot gyűjtött.

Ismeretes, hogy ez az év nagy fordulatot hozott a sportág életében. Az olimpia idején megalakult Londonban az UIPM és azonnal elhatározta, hogy ezentúl évente világbajnokságot szervez és azokon, valamint később az olimpiákon is rendeznek csapatversenyt is. A legtermészetesebb volt, hogy az első világbajnokság rendezési jogát a sportág nagyhatalma, Svédország kapta meg.

1949. Stockholm

A svédek mindent meg is tettek azért, hogy az első vb jól sikerüljön, náluk jobb rendező nem volt, ők már 1921 óta svéd bajnokot hirdettek otthon minden évben, megszakítás nélkül. Az új versenyforma azonban egyik napról a másikra mégsem vált elfogadottá. Mindössze 7 ország 21 versenyzője indult (a svéd, a finn, a svájci, az angol, az olasz, a francia és a belga csapat). Az első és második vb-n nem vett részt az USA csapata, de az első három vb-n nem indultak a németek és a magyarok sem. A versenyzők közül az. első három vb-n és az azt követő helsinki olimpián is mindössze Hall, Vilkko, az angol Lumsdaine és a francia Lacroix vett részt, ezek közül három eseményen volt ott a finn Platan, a svájci Hegner és Schmied, valamint az olasz Brignetti. .

A sportág első világbajnoka Tage Bjurefelt, aki természetesen svéd, és kétséget nem hagyott afelől, hogy más nem is nyerhet, mint ő. Megnyerte a lovaglást, vívásban második, 183 körrel a lövészetet is nyerte, majd a gyenge úszás (5:54.3) után még a futást is megnyerte. Mögötte Lauri Vilkko lett ezüstérmes, ezt két évvel később is megtette, közben pedig bronzérmes volt. Az úszást a későbbi olimpiai bajnok Hall nyerte 4:05.1 perccel, 12 versenyző nem érte el a 170 kört. A futás rendkívül szoros volt, Bjurefelt 14:19.2-t, Vilkko 14:19.6-ot, Platan 14:20.8-at ért el. Az első három vb-n a svédek győztek csapatban a finnek előtt, itt a bronzérem Svájcnak jutott.

1950. Bern

Csak 19 versenyző indult, a franciák nem hozták el csapatukat, őket Lacroix képviselte, ötödik lett. Ezen a vb-n kezdődött Lars Hall nagyszerű győzelmi sorozata. Első lett vívásban és úszásban (már 3:55.0 perccel), de egy hibával csak 163 kört lőtt, így győzelme nem volt igazán fölényes. Brignetti szerzett ezüstérmet jó átlagteljesítménnyel, a lövészetet ismét Riem nyerte, de csak 186 körrel; mindössze hatan nem lőttek hibát. Már 11-en úsztak 5 percen belül és csak 4 versenyző nem tudott 6 percen belül úszni. A svéd csapat fölényesen verte meg a mezőnyt (4. Haase, 6. Henning), a bronzérem az olaszoké lett.

1951. Helsingborg

Svédország déli csücskén 27 versenyző gyűlt össze, megjelent Brazília, USA, Dánia. Hall ismételt, már 3:53-at úszott, 185 körrel negyedik, 195 kört ért el a brazil Medeiros, a lovaglást és vívást Lindqvist nyerte és lett bronzérmes, a svéd fölényt jelezte még Wehlin negyedik helye is. A helyezéses pontszámítás érdekessége: lövészetben 15. volt a dán Helwigh 20/152 körrel, 16. a finn Taalikka 19/185 körrel. Mindenki 6 percen belül úszott, a nehéz futópályán Wehlin 15:40 perccel győzött, tizen futottak 18 percen kívül. A brazil csapat szerezte meg a bronzérmet, 7. Borges, 8. Marques, míg Medeiros az 5. helyen végzett.