Bakó Pál (1946)

A BHSE versenyzőjeként 1965-ben és 1966-ban a junior vb-n az aranyérmes csapat tagja (egyéniben 7. és 2.), majd a felnőttek között 1969-ben a második, 1970-ben a világbajnok, 1977-ben a bronzérmes csapat tagja (4., 4., 12.), a müncheni olimpián csapatban ezüstérmes (egyéniben 15.). Ifi és junior egyéni ob-t nyert, felnőttet nem, összesen 6 bajnoki címet szerzett. Párbajtőrben is nyert csapatbajnokságot, egyéniben is szerzett bajnoki aranyat a juniorok között. 132 öttusaversenyen indult, 51-szer állt az egyéni dobogón.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Balczó András (1938)

Megközelíthető, de utolérhetetlen eredménysorozat az övé. 1957-ben már megnyerte az ifjúsági öttusa magyar bajnokságot. Első igazán sikeres éve 1961 volt: ekkor győzött a Budapest-bajnokságon, a bp-i nemzetközi versenyen, majd Halléban, a magyar bajnokságon (melynek minden számát megnyerte, 5497 pontot ért el), a vb-n pedig az ezüstérmes csapat tagjaként egyéniben harmadik. 1963 júliusa és 1966 áprilisa között sorozatban 15 versenyt nyert meg, igaz, 1964 júniusában a szövetség egy évre eltiltotta a versenyzéstől. Eltiltásának leteltével 1965-ben 7 versenyen indult, valamennyit megnyerte. 1963-tól 1969-ig egymás után ötször szerzett egyéni világbajnoki címet, csapatban is ötször volt aranyérmes.

1960-ban 4., 1968-ban 2. az olimpián, 1972-ben egyéni olimpiai bajnok, csapatban 2 arany- és 1 ezüstérmet nyert. A 3 olimpián és 11 vb-n 24 érmet szerzett, 13 aranyat, 9 ezüstöt és 2 bronzot, csak neki van 3 olimpiai aranyérme.

8 egyéni magyar bajnokságot, összesen 15 bajnoki aranyérmet nyert és 1963-ban párbajtőrben is egyéni magyar bajnok volt. Pályafutása során 107 öttusaversenyen indult, ezek közül 60-at megnyert, 89-szer állt dobogón az egyéni versenyeken. A Csepel SC versenyzőjeként 16 évig volt válogatott kerettag, 6 alkalommal volt az év öttusázója, háromszor választották meg az év sportolójának (1966, 1969, 1972). Kitűnő vívó, lovas és futó volt, a világversenyeken hétszer nyerte meg a futást, háromszor a vívást és kétszer az úszást, leggyengébb egyéni helyezése a vb-ken az 1958-ban elért 6. helye, a magyar bajnokságokon az 1957-ben elért 4. helyén kívül mindig dobogón volt.

A TF-en vívásban és öttusában szerzett szakedzői diplomát.

2001-ben MOB-érdemérmet kapott.

Balogh Gábor (1976)

4 junior vb-n indult, szerzett 1 egyéni, 2 csapat- és 1 váltóaranyat. Az 1996-ban bevezetett junior Európa-bajnokságon elért győzelmével ő a sportág első junior Európa-bajnoka (2 év alatt 5 aranyérmet nyert). 1997-től kezdve minden felnőtt Eb-n és vb-n indult, kétszeres egyéni világbajnok, 2000-ben a vb-n és az olimpián is ezüstérmet szerzett. A világversenyeken összesen 8 arany- és 3 ezüstérmet szerzett, váltóban négyszeres Európa-bajnok, csapatban is aranyérmes, 2002-ben egyéni bronzérmet is nyert, 2003-ban a vb-n csapatban és váltóban aranyérmes egyéni 6. helye mellett.

Minden korcsoportban volt egyéni magyar bajnok, összesen 15 bajnoki aranyérmet nyert, ötször volt az év öttusázója, kétszer választották meg az év sportolójának (1999, 2001).

Bartha Rezső (1912)

1936-ban a berlini olimpián a 8. helyen végzett, előtte ő nyerte a válogató versenyt, volt hadseregbajnok, tagja az első öttusa válogatott keretnek. Párbajtőrcsapatban négyszeres magyar bajnok.

1948-tól Venezuelában él

Benedek Gábor (1927)

Az 1952-es helsinki olimpián csapatban arany-, egyéniben ezüstérmes, 1953-ban egyéni világbajnok rajt-cél győzelemmel, a futást is megnyerte. Az első budapesti vb-n (1954) egyéni 5. helyével tagja a világbajnok csapatnak, 1956-ban az olimpián 6.

Egyéni magyar bajnokságot nem nyert, csapatban négyszer volt aranyérmes, párbajtőrcsapatban is volt magyar bajnok.

1969 óta Németországban él.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Benkő Tibor (1905-1988)

1932-ben az olimpián a 18. helyet szerezte meg, hazai versenyeken szinte mindig a 2-3. helyeken végzett.

Élete végéig Gödöllőn volt vívóedző.

Bódi János (1932)

1956-ban az olimpián a 4., 1957-ben a vb-n a bronzérmes csapat tagja, egyéniben 10., 7. Csapatban hatszor nyert magyar bajnokságot, egyéniben kétszer ezüst-, egyszer bronzérmes.

1963-tól Németországban él.

Császári Attila (1954)

A müncheni olimpián a 4x100 m-es vegyesváltó beúszója volt (8. hely). 1981-ben és 1982-ben öttusázóként ezüstérmes a vb-n csapatban, egyéniben 16. és 7. Nyert felnőtt egyéni bajnokságot, kétszer volt bronzérmes, csapatban háromszor bajnok.

A TF-en úszó szakedzői diplomát szerzett.

1985-1991 között a MÖSZ főtitkára, 1991-től alelnök, 1997-től elnök.

1988-tól tagja az UIPM Technikai Bizottságának, nemzetközi versenybíró. 2000-től az Európai Öttusa Szövetség elnöke, 2002-ben a MOB alelnökévé választották.

Csernok László (1970)

Az IBV-k történetében egyedül neki van 5 aranyérme, háromszor indult junior vb-ken, 1990-ban csapatban és váltóban arany-, egyéniben bronzérmes. Az ÚTE versenyzője a felnőttek között háromszor volt tagja a magyar váltónak (6., 7. és 1997-ben 4.).

Ifiben és juniorban öttusában és gyorstüzelő pisztollyal egyaránt nyert egyéni magyar bajnokságot.

Demeter József (1962)

1983-ban a junior vb-n a világbajnok csapat tagjaként egyéniben ezüstérmes volt az Alba Volán versenyzője, 1985-ben a felnőtt vb-n tagja az ezüstérmes csapatnak, 1987-ben a sportág első Európa-bajnoka, csapatban második. 1981-ben ifi, 1983-ban junior öttusabajnokságot nyert, a felnőttek között ez nem sikerült neki.

Dobi Lajos (1955)

1975-ben ezüstérmes, csapatban világbajnok, majd egy évvel később egyéni aranyérmes a junior vb-n, 1981-ben és 1986-ban a felnőtt vb-n tagja az ezüstérmes csapatnak, 1986-ban egyéni bronzérmet szerzett. Junior és felnőtt egyéni magyar bajnokságot is nyert, összesen 7 bajnoki aranyérme van. 138 versenyen indult, 44 esetben volt dobogós az egyéni versenyeken, 1986-ban az év öttusázója volt.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Fábián László (1963)

1982-ben ifi öttusában magyar bajnokságot nyert. Úszómúltja utáni első jó öttusa éve 1983-ban volt: a felnőttek között megnyerte az egyéni ob-t és győzött a csb egyéni versenyében is, a BHSE nk. versenyén 2., a junior vb-n egyéni és csapataranyérmet is nyert. 11 világversenyen 14 érmet szerzett, 7 aranyat, 5 ezüstöt, 2 bronzot.

1989-ben egyéni világbajnok, 1993-ban ezüstérmes, az 1988-as olimpián egyéniben 7., csapatban olimpiai bajnok. Ötször győzött vívásban, átlaga 990 pont. A junior vb-ken 3 ezüstérmet is nyert, az Eb-ken 5 aranyérmet szerzett.

Ötszörös egyéni bajnok, 13 bajnoki aranyérme van, párbajtőrben is volt válogatott, egyéni bajnokságot is nyert, csapatban többször arany- és ezüstérmes, a szöuli olimpián tagja volt a 6. helyezett párbajtőr csapatnak.

130 öttusaversenye közül 31-et megnyert, 59-szer állt egyéni dobogón. Négyszer volt az év öttusázója, 1989-ben az év sportolója. A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett. 1995-ben a MOB és a Magyar Fair Play Bizottság életműdíjjal jutalmazta.

1996-2000 között a MÖSZ elnökhelyettese volt.

Ferdinandy Géza (1933)

1955-ben 9. helyével tagja a világbajnok csapatnak, 1957-ben egyéniben 5., csapatban bronzérmes, 1959-ben 152 pontot ért el lovaglásban, így 30. lett, a csapat 5., a lövészetet megnyerte.

1956-ban egyéni magyar bajnok, csapatban háromszor aranyérmes, párbajtőrcsapattal is nyert ob-t, több éven át volt tagja a vívó válogatottnak. 1950-ben ő nyerte az első háromtusa bajnokságot.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Filótás Tivadar (1903-1945)

1927-ben ő nyerte az első magyar öttusaversenyt, 1928-ban indult az olimpián, 37 versenyző közül a 23. lett 107 helyezési ponttal, 159 kört lőtt, 6:31.2-t úszott, vívásban 8. lett, nem indult több öttusaversenyen.

Fülep Sándor (1975)

Eddig 4 felnőtt, 1 junior vb-n és 4 Eb-n indult az ÚTE versenyzője. Az 1996-os junior vb-n egyéniben 5. helyet szerzett a csapataranyérem mellé. 2001-ben a vb-n 2 aranyat (csapat, váltó), az Eb-n egyéni bronzérme mellett csapatban és váltóban is aranyérmet nyert, győzött Warendorfban. Vk-döntőben eddig kétszer szerepelt, 2001-ben 4. lett és az UIPM év végi ranglistáján is a negyedik. 2002-ben a vb-n és az Eb-n is csapataranyat nyert, 2003-ban váltóaranyat szerzett az EB-n.

1997-ben utánpótlás egyéni magyar bajnok, összesen 9 bajnoki aranyérmet szerzett.

Gárdonyi Gábor (1976)

Korán hagyta abba a versenyzést, junior korában négyszer indult a vb-ken, 1994-ben egyéni ezüstérmes, csapatban kétszer, váltóban egyszer világbajnok. 1997-ben junior, 1995-ben és 1998-ban utánpótlás egyéni magyar bajnokságot nyert.

Hanzély Ákos (1969)

1990-ben egyéni ezüstérmével tagja a junior világbajnok csapatnak, 1992-ben győzött a Vk-döntőben.

1995-ben az Eb-n és a vb-n ismét ezüstérmesként tagja a bajnokcsapatnak, majd az 1999-es Eb-ről újra ugyanezt írhatjuk le, a vb-n csapatban és váltóban aranyérmes, 2000-ben váltóban Európa-bajnok. 1988-ban junior, 1993-ban felnőtt bajnok (összesen 10 bajnoki aranya van), 1995-ben az év öttusázója, 1996-ban az olimpián a 6. helyen végzett. 1997-ben térdműtét miatt szinte az egész évet ki kellett hagynia. 140 öttusaversenyen indult és 40-szer állt az egyéni dobogón. 2000-ben befejezte a versenyzést.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Hegedüs Frigyes (1920)

Az 1948-as londoni olimpián a 12. helyen végzett, több világversenyen nem indult. 1952-ben egyéni magyar bajnokságot nyert, csapatban négyszer volt aranyérmes.

1962-1966 között a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya volt, ő indította útjára a Balczó-Móna-Török csapatot. 1964-1966 között az UIPM Adminisztratív Tanácsának tagja. „Modern Pentathlon” c. könyvét (1968) lefordították angol, orosz és japán nyelvre is, magyarul nem jelent meg.

Horváth László (1946)

A 70-es években négy vb-n és 1980-ban a moszkvai olimpián indult, Moszkvában a csapattal ezüstérmet szerzett, a vb-ken egyszer ezüst-, kétszer bronzérmet nyert, legjobb egyéni helyezése: az 1979-es budapesti vb-n negyedik volt. 1972-1977 között négyszer volt egyéni magyar bajnok, csapatban ötször szerzett aranyérmet, kétszer volt az év öttusázója. 114 öttusaversenyen indult és 37-szer volt egyéni dobogós.

1982-1989 között a junior válogatott szövetségi kapitánya, ezalatt versenyzőink 4 arany-, 8 ezüst- és 2 bronzérmet szereztek, ezután két évig a felnőtt keret vezetője volt.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett, mesteredző.

1992 óta triatlon edző.

Horváth Viktor (1978)

Eddig 3 junior vb után 3 felnőtt Eb-n és 3 vb-n indult. A junior korosztályban 2 váltóaranyat nyert a vb-ken, az Eb-ken is szerzett 2 aranyérmet egyéni bronzérme mellé.

2001-ben az Eb-n csapatban, váltóban aranyérmes, majd a vb-n egyéni ezüstje mellett ugyancsak aranyérmes csapatban és váltóban, a Vk-döntőben 6., az UIPM év végi ranglistáján is hatodik. 2002-ben sérülés miatt csak a vb-n tudott egy csapataranyat szerezni. 2003-ban a vb-n váltóban és csapatban, az Eb-n váltóban szerzett aranyérmet. Az Alba Volán versenyzője junior (1998), utánpótlás (2000) és felnőtt egyéni ob-t is nyert, összesen 14 bajnoki aranyérmet szerzett eddig.

Kancsal Tamás (1951)

1975-ben a vb-n az aranyérmes csapat tagja, egyéniben ezüstérmes, 1974-ben és 1979-ben csapatban ezüstérmes, az 1976-os olimpián csapatban bronzérmet nyert, egyéniben a 9. helyen végzett. Háromszor volt egyéni magyar bajnok, csapatban ötszörös bajnok, kétszer volt az év öttusázója.

1993-1996 között a válogatott szövetségi kapitánya, előzőleg futóedzője is volt, többször edzősködött Koreában.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett, mesteredző, nemzetközi versenybíró.

Karácson László (1918)

Az első öttusa magyar bajnokságot ő nyerte 1946-ban és ezt egy évvel később megismételte, csapatban hétszer szerzett aranyérmet, párbajtőrcsapatban is nyert magyar bajnokságot. 1948-ban az olimpián kulcscsontját törte, a versenyt kénytelen volt feladni. Összesen 39 öttusaversenyen indult, ezek közül 12-t megnyert, 22-szer állt az egyéni dobogón. Évtizedekig edzősködött, vívásban nemzetközi versenybíró.

Katona Ferenc (1969)

1988-ban egyéni, 1990-ben egyéni, csapat- és váltóvilágbajnokságot is nyert a juniorok között. 1992-ben a felnőtt vb-n váltóban az 5. helyen végzett, 1993-ban megnyerte a katonai világbajnokságot. Felnőtt és junior korosztályban is volt egyéni bajnok, összesen 6 bajnoki aranyérmet nyert.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Kállai Ákos (1974)

1995-ben a junior vb-n egyéniben 5., csapatban 2., váltóban aranyérmes. 1997-ben a vb-n csapatban világbajnok, az Eb-n váltóban aranyérmes. 2000-ben a vb-n váltóban harmadik helyezett, a katonai vb-t megnyerte. 2001-ben váltóban az Eb-n és a vb-n is aranyérmes. 2003-ban a vb-n csapatban és váltóban, az Eb-n váltóban nyert aranyat. Ifjúsági egyéni bajnokságot nyert, összes bajnoki aranyérmeinek száma 13. Összesen 136 öttusaversenyen indult, 33-szor egyéni dobogós volt.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Kálnoki Kis Attila (1965)

1985-ben a junior vb-n egyéniben 4., csapatban ezüstérmes, először tagja az Ú. Dózsa felnőtt bajnokcsapatának. Indult a barcelonai olimpián, 6 vb-n és 4 Eb-n, de egyéniben csak egyszer állt dobogón, 1995-ben az Eb-n bronzérmet szerzett. Váltóban viszont négyszer és egyszer csapatban is aranyérmes a vb-ken. 1987-ben utánpótlás, 1994-ben felnőtt egyéni bajnokságot nyert, csapatban vagy váltóban 9 alkalommal szerzett aranyérmet, összesen 15 bajnoki aranyérme van. 148 versenyéből 35 alkalommal állt az egyéni dobogón.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Kelemen Péter (1946)

1966-ban a junior vb-n egyéni és csapat világbajnokságot nyert, majd ugyanezt teljesítette 1970-ben a felnőttek között is. 1969-ben és 1971-ben a második helyezett csapat tagja, 1973-ban egyéni 5., csapatban bronzérmes. 1969-ben felnőtt egyéni bajnok, csapatban négyszer aranyérmes. Kétszer volt az év öttusázója, 1970-ben az év sportolója. 108 öttusaversenyen indult, 39-szer állt az egyéni dobogón.

A TF-en vívó szakedzői diplomát szerzett.

1992 óta a MÖSZ szakmai bizottságát vezeti.

Kovácsi Aladár (1932)

Máig a legfiatalabbként (még nem volt 20 éves) nyert 1952-ben olimpiai bajnokságot csapatban, egyéniben a 12. helyen végzett, 1955-ben csapatban világbajnok, egyéniben bronzérmes, 1958-ban második helyezett csapatban, egyéni 11.

Felnőtt egyéni bajnokságot nyert 1958-ban, előtte sorozatban ötször volt a téli öttusa egyéni aranyérmese, öttusacsapatban négyszeres, párbajtőrcsapatban kétszeres magyar bajnok. 52 öttusaversenyen indult, 25 esetben állt az egyéni dobogón.

Madaras Ádám (1966)

A KSI-ből került az Ú. Dózsába (ÚTE), az 1985-ös év jól sikerült: a Csepel és a KSI ifi versenyét, valamint az ifi magyar bajnokságot is megnyerte, az IBV-n aranyérmes csapatban egyéni 2., Aarauban és Bukarestben a felnőttek között második. 1986-ban a junior vb-n és az IBV-n is egyéni ezüst- és csapataranyérmet szerzett.

1991-ben az Eb-n 3 aranyérmet nyert (egyéni, csapat, váltó), a vb-n egyéniben és csapatban is bronzérmes, váltóban világbajnok, 1996-ban a Vk-döntőben első, 1997-ben csapatban világbajnok. 7 felnőtt vb-n indult, 2 arany- és 3 bronzérmet szerzett, az Eb-ken 6 aranyérmet gyűjtött, 13 magyar bajnoki aranyérme van, 1990-ben öttusában és párbajtőrben is egyéni magyar bajnok. 1991-ben az év öttusázója. A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Maracskó Tibor (1948)

1973-ban a felnőtt vb-n csapatban bronzérmes (egyéniben 17.), 1974-ben csapatban ezüstérmes (4.), 1975-ben világbajnok (4.), az 1976-os olimpián tagja a bronzérmes csapatnak, 1977-ben ismét bronzérmes, 1979-ben újra ezüstérmes (6.), a moszkvai olimpián újra tagja a második csapatnak (5.). A Székesfehérvárról Budapestre került versenyző egyéni magyar bajnokságot nem nyert, de a Csepel SC tagjaként csapatban háromszoros bajnok. 139 öttusaversenyen indult és 42 esetben állt az egyéni dobogón, 1974-ben az év öttusázója volt.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Martinek János (1965)

1985-ben a junior korosztályban magyar bajnok, győzött Hágában és Heidenheimben is, a junior vb-n egyéniben 5., csapatban ezüstérmes. A BHSE versenyzőjeként 1987-ben felnőtt ob-t nyert, ezután indult először világversenyen, csapatban aranyérmet szerzett. 1988-ban egyéniben és csapatban is olimpiai bajnok, 1989-ben csapatban és váltóban nyert aranyérmet, 1994-ben a vb-n, 1996-ban az olimpián is egyéniben bronzérmes.

9 világversenyen indult, 8 érmet nyert, 6 aranyat, 2 bronzot, magyar bajnokságon 15 érmet szerzett, háromszor volt az év öttusázója, 1993-ban győzött a Vk-döntőben, párbajtőrcsapatban is volt magyar bajnok. 160 öttusaversenyen indult, 45-ször állt egyéni dobogón. A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett, elvégezte a tanári kiegészítő szakot is.

Mizsér Attila (1961)

1980-ban ifi öttusában magyar bajnokságot nyert. Jó éve volt 1981-ben: a juniorok között két nk-i versenyt nyert (Varsóban és Warendorfban, ahol 200 kört lőtt), itthon a Bp. bajnokságon és az ob-n is győzött, a felnőttek között Uppsalában 4., az ob-n bronzérmes, a csb egyéni versenyét is megnyerte. 11 világversenyen vett részt, 1988-ban csapatban olimpiai bajnok, egyéniben 4., 1992-ben ezüstérmes. 1985-ben egyéni világbajnok, a világversenyeken 6-6 arany- és ezüst-, 1 bronzérmet szerzett. Kétszer nyerte a lövészetet, és a lovaglást is, Szöulban a futást, Eb-n 2 aranyat nyert.

Az Ú. Dózsa, majd az ÚTE sportolójaként minden korcsoportban nyert egyéni és csapatbajnoki címet, 21 bajnoki aranyérme van. 165 versenye közül 26-ot megnyert, 64-szer állt az egyéni dobogón. Szabadpisztollyal négyszer volt a bajnokcsapat tagja, 2002-ben légpisztollyal is szerzett csapat aranyérmet. Háromszor az év öttusázója, 1985-ben az év sportolója. A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett. 1995-ben előbb az UNESCO Fair Play Bizottsága, majd a MOB és a Magyar Fair Play Bizottság is életműdíjjal jutalmazta.

Moldrich Antal (1934)

Az 1956-os olimpián indult és a 21. helyen végzett a negyedik helyezett csapat tagjaként. 1955-ben felnőtt egyéni bajnok, csapatban kétszeres aranyérmes.

1956 óta Svédországban él.

Móna István (1940)

1958-ban 4 szám után vezetett az ifi ob-n, de a lovaglás a lovak betegsége miatt elmaradt, nem hirdettek bajnokot. Válogatottunk legbiztosabb csapatembere volt, 1963-1967 között négyszer világbajnok, majd 1968-ban ugyancsak csapatban olimpiai bajnok. Egyéniben csak egyszer nem került a legjobb 10 közé, 1967-ben egy furunkulus miatt kisebb műtéten esett át a lövészet előtt, de 197 körrel a lövészetet megnyerte és hozott annyi pontot, amennyi elég volt az aranyhoz. Kétszer nyerte a lövészetet a világversenyeken, jól is vívott, megbízható lovas volt.

1963 jó éve volt: a Bp. Fáklya és az Ú. Dózsa versenyén 2., Uppsalában 6., Bukarestben 3., majd Balczó mögött először ezüstérmes az ob-n, a vb-n 5. helyével először világbajnok.

Egyéni ob-t nem nyert, négyszer volt ezüstérmes, kétszer bronzérmes, a BHSE csapatában négyszer bajnok, ezüst- és bronzérme is van, párbajtőrben is volt tagja a bajnokcsapatnak.

1978-ban a MÖSZ szakfelügyelője volt.

Nagy Imre (1933)

1952-ben és 1953-ban háromtusában nyert bajnoki címeket, ekkor még nem voltak ifi öttusaversenyek. 1960-ban a római olimpián egyéni ezüstérmes (ő nyerte a vívást 1000 ponttal), csapatban olimpiai bajnok. 1964-ben vívásban Török mögött második, egyéniben 7., csapatban bronzérmes. 1958-1962 között a vb-ken egyszer 5., kétszer 6., csapatban háromszor ezüstérmes.

A MAFC versenyzője volt, egyéni ob-t nem nyert, de háromszor volt dobogós, összesen 6 ezüst- és 3 bronzérmet szerzett.

Az OSC-ben vívott, négyszer volt a bajnokcsapat tagja párbajtőrben, kétszer BEK-győztes csapattag.

1970-1976 között a válogatott szövetségi kapitánya, ezalatt versenyzőink 4 arany-, 6 ezüst- és 3 bronzérmet szereztek.

Tagja volt az UIPM Adminisztratív Tanácsának (1977-től), 1984-1988 között az UIPM öttusa-titkára, majd 4 évig főtitkárhelyettes, ma a kulturális bizottság tagja. 2002-ben megkapta az UIPM - érdemérmét.

Németh Ferenc (1936)

1960-ban a római olimpián egyéniben és csapatban is olimpiai bajnokságot nyert. 1961-ben a vb-n a lovaglás melegítése közben megsérült és a versenyt fel kellett adnia. Korán visszavonult, egyéni magyar bajnokságot nem nyert, de a Csepel SC csapatában kétszer volt bajnok.

Ifi korában párbajtőrben is válogatott volt, egyéni bajnoki címet is szerzett.

1963-1966 között a MÖSZ főtitkára volt.

A TF-en vívó szakedzői diplomát szerzett.

Orbán Nándor (1910-1981)

Tagja volt az első válogatott keretnek, hazai és nemzetközi versenyeket nyert, 1936-ban az olimpián – addigi legjobbként – az 5. helyen végzett. Nyert hadseregbajnokságot öttusában és egyéni magyar bajnokságot sportpisztollyal.

Pajor Gábor (1956)

1975-ben az IBV-n egyéniben és csapatban is győzött, ifi egyéni magyar bajnokságot nyert, a felnőttek között egyszer győzött csapatban. 1982-ben és 1983-ban a vb-n tagja az ezüstérmes csapatnak, egyéniben 5. és 11., 1982-ben az év öttusázója volt.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Petneházy Imre (1905-1972)

1927-1939 között versenyzett, tagja volt az első válogatott keretnek, 1932-ben az olimpián a 19. helyen végzett, indult a párbajtőr egyéni versenyeken is. Válogató versenyeket nyert, kétszer volt hadseregbajnok.

Sasics Szvetiszláv (1948)

A magyar csapat tagjaként 1975-ben világbajnok, 1976-ban olimpiai bronzérmes, 1978-ban ötödik, egyéniben 14., 18., 6. helyen végzett. Csapatban kétszeres magyar bajnok, 1978-ban az év öttusázója volt. A TF-en testnevelő tanári és vívó szakedzői diplomát szerzett.

Sárfalvi Péter (1970)

Eddig 2 olimpián, 7 felnőtt és 4 junior világbajnokságon, valamint 7 Európa-bajnokságon indult. 1995-ben az Eb-n és a vb-n is tagja a bajnokcsapatnak (egyéniben 9.), 1997-ben ismét világbajnok (4.). Legjobb éve 1999 volt, ekkor egyéni Eb-t nyert, csapatban és váltóban az Eb-n és a vb-n aranyérmes, a 2000-es Eb-n ismét tagja a győztes váltónak, 6 Eb-aranya van.1997-ben az év öttusázója.

Minden korcsoportban nyert egyéni magyar bajnokságot, felnőttben hatot, összesen 19 bajnoki aranyérme van. Összesen 157 öttusaversenyen indult 26-ot megnyert és 52-szer volt egyéni dobogós. 2003-ban befejezte sportpályafutását.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Sipeki Balás Lajos (1914)

1936-ban az olimpián a 21. helyet szerezte meg, 1943-ban megnyerte a hadibajnokságot. Párbajtőrcsapatban háromszor nyert magyar bajnokságot. Műugrásban nemzetközi versenybíró volt.

Somfay Elemér (1898-1979)

32 évesen tért át (sérülés miatt) az öttusára, abbahagyva egy nagyszerű atlétikai pályafutást. 19-szer nyert egyéni magyar bajnokságot, elsősorban 400 m gáton, öt- és tízpróbában. Öttusában tagja volt az első válogatott keretnek, 1931-ben ő győzött első igazán nagyszabású öttusaversenyünkön, 1932-ben az olimpián 7. volt, 37 évesen indult utoljára versenyen. 

Szabó Sándor (1929)

1957-ben egyéni magyar bajnokságot nyert, ebben az évben a vb-n csapatban bronzérmet szerzett (egyéniben 27.).

A TF-en testnevelő tanári és úszó szakedzői diplomát szerzett, több tankönyvet szerkesztett, évtizedekig irányította a TF-en az öttusa edzőképzést.

Szombathelyi Tamás (1953)

Sok sérülése és többszöri műtétek miatt versenyzése nem volt folyamatos. A KSI-ből az Ú. Dózsába került versenyző junior vb-n kétszeres csapatbajnok, egyéniben 2. és 4. helyet szerzett. 1980-ban egyéniben és csapatban is olimpiai ezüstérmes, a vb-ken két csapatezüst mellett egyéniben is nyert ezüstöt és bronzot.

Egyedülálló teljesítménnyel a különféle korcsoportokban hét egyéni bajnoki címet szerzett (juniorban 3, ifiben 2), háromszor volt az év öttusázója. 104 öttusaversenyen indult, 20-at megnyert, 42-szer volt egyéni dobogós.

Női válogatottunk első szövetségi kapitánya volt 1985-ben. 1991-1993 között a MÖSZ főtitkára. Nemzetközi versenybíró.

A TF-en öttusa szakedzői diplomát szerzett.

Szondy István (1925)

1948-ban 18. az olimpián, 1952-ben csapatban olimpiai bajnok, egyéniben bronzérmes, 1953-ban a vb-n ezüstérmes, 1954-ben ismét bronzérmes és csapatban világbajnok, 1955-ben ismét szerzett csapataranyat, egyéniben 5., 1954-ben és 1955-ben első lovaglásban és lövészetben. Indult az 1956-os olimpián is díjugratásban.

Négyszer nyert egyéni magyar bajnokságot, csapatban kétszer, párbajtőrcsapatban egyszer volt bajnok.

1956-2000 között Németországban élt, majd végleg hazaköltözött.

A TF-en testnevelő tanári diplomát szerzett.

Tasnády Károly (1929)

Két vb-n indult, 1953-ban egyéniben 14., 1954-ben a világbajnok csapat tagjaként 7., egyszer magyar bajnokságot nyert csapatban.

1956 óta Németországban él.

Török Ferenc (1935)

Fiatal versenyző korában még nem voltak ifjúsági vagy junior versenyek. 1964-ben szinte verhetetlen volt: megnyerte a BHSE versenyét, majd győzött Rómában (Passo Corese), Moszkvában, ezután harmadszor lett egyéni magyar bajnok, az év befejezéséül pedig megnyerte a tokiói olimpiát. Természetesen ő lett az év öttusázója és az év sportolója is.

1963-67 között négyszer tagja a világbajnok csapatnak, egyéniben a 2., 3., 3., 4. helyen végzett, majd a mexikói olimpián csapatban aranyérmes. 8 világversenyen 13 érmet szerzett, 6 aranyat, 4 ezüstöt és 3 bronzot. Ötször nyerte a vívást 1000 pontnál jobb teljesítménnyel, vívóátlaga 980 pont felett van. 80 versenye közül 41 esetben volt egyéni dobogós. Mint a BHSE versenyzője 3 egyéni aranya mellett hatszor csapatban is aranyérmes az ob-kon.

1977-1989 között a felnőtt válogatott vezetőedzője, ezalatt versenyzőink 7 arany-, 10 ezüst- és 4 bronzérmet szereztek. 1984-től mesteredző, nemzetközi versenybíró.

1989-1996 között a MÖSZ elnöke, az UIPM Adminisztratív Tanácsának tagja, 1993-1996 között elnökhelyettes.

1990-1994 között országgyűlési képviselő.

1995-ben megkapta a NOB olimpiai érdemrendjét.

Török Ottó (1937)

A BHSE versenyzője 1964-ben az olimpián a bronzérmes csapat tagjaként egyéniben 26., egyéni ob-t nem nyert, csapatban négyszeres aranyérmes, párbajtőrben is magyar bajnok.

A MOB jogi tanácsadója, 1993-2001 között a MOB titkára volt.

Villányi Zsigmond (1950-1995)

A hosszú szenvedés után fiatalon elhunyt nagyszerű ember rövid sportpályafutása igen gazdag volt. 1968-ban 6 versenyt nyert, köztük az ifi ob-t, 1969-ben a junior bajnokságon elért győzelme után a sportág első IBV-jét is megnyerte. 1970-ben párbajtőrben junior magyar bajnok, majd öttusában junior világbajnok. 1971-ben (még mindig junior) megnyerte a felnőtt bajnokságot és már a felnőtt vb-n állt a dobogón Onyiscsenko mögött ezüstérmesként (Balczó előtt). 1972-ben az olimpián csapatban szerzett ezüstérmet. 1974-ben még indult a vb-n és ismét ezüstérmes lett (11.), ám 1975-ban alig versenyzett. 1977-ben még második az ob-n a Csepel tagjaként a bajnokcsapatban, még nem volt 30 éves, amikor abbahagyta. 1981-ben a junior válogatott keret munkáját vezette, a Csepelben edzősködött, majd az olasz öttusa válogatott edzője volt. 92 öttusaversenyen indult, 20 versenyt nyert, 38 alkalommal állt az egyéni dobogón, 1971-ben az év öttusázója volt.

A TF-en vívásban és öttusában szakedzői diplomát szerzett, mesteredző volt.

Évente emlékversenyen gondolunk rá, a kitűnő versenyzőre és kollégára.