1945 - 1965

Újrakezdés (1945)

Nemcsak az ország, a hazai sportélet is egy ideig romokban hevert a háborút követően, majd fokozatosan helyreálltak a működés legelemibb feltételei. 1945 augusztusában megnyitották a margitszigeti uszodát, de csak a nyitottat. Októberben megindult a Sportcsarnok helyreállítása. Decemberben hírül adta a sajtó, hogy karácsonykor kinyit a fedett medence is a szigeten. Lőtér nincs. Csak 1946 decemberi körlevelében teszi közzé Jós, hogy a Marczibányi téri lőteret újjáépíti a Partizán Barátok Egyesülete. Lovagolni csak még később lehet "...ha az egyéb számokban a résztvevők küzdeni akarása kikristályosodik..." áll a körlevélben. Szövetség nem volt, sem magyar, sem nemzetközi. Mindenesetre 1945 végén megjelent Jós könyve, amely az akkori elméletnek megfelelt és annyira jól sikerült, hogy azt a magyar sport vezetőiből álló zsűri méltónak találta a következő olimpia szellemi versenyében való részvételre. A könyvet a belőle készült angol kivonatokkal együtt el is küldték Londonba, díjat azonban nem nyert. A sportág ismételt beindításán Jós, Karácson, Hegedűs, Csáthy munkálkodott, hozzájuk csatlakozott rövidesen Benedek Ferenc. 1946-ban Jós már mint a Magyar Modern Pentathlon Szövetség vezetője írta alá a leveleket. Ez a szerv rövidesen Modern Pentathlon Intéző Bizottsággá alakult át, s e néven működött a szövetség megalakulásáig, 1948 végéig. Elnöke Pálffy György altábornagy volt, aki ekkor a honvédség főfelügyelőjeként dolgozott és akit 1949-ben a Rajk-per ítélete alapján kivégeztek. Az MPIB titkára Csáthy Dénes volt.

Az első magyar bajnokságok

(1946-48)

1946 októberében nagy erőfeszítések árán megrendezték az első öttusa bajnokságot. A Galopp-pálya bombatölcsérei között építettek egy 4 km-es lovaspályát 20 akadállyal. A romos Marczibányi téri lőtéren kézi forgatással zajlott le a lövészet, a futás a lövőárkokkal átszabdalt szigeten volt, a MAC klubház és a Kaszinó romjai között és mellett. Ha részletesen foglalkoztunk az első magyar öttusaversennyel, akkor most leírjuk azoknak a nevét, akik elindultak az első magyar bajnokságon (a végeredmény sorrendjében): Karácson László (CSMTK), Ádám Ferenc (MPSC), Csáthy Dénes (CSMTK), Benedek Ferenc (CSMTK), Szondy István (CVSE), Rátonyi Sándor (KAOE), Pieri Cézár (CSMTK), Hegedűs István (TF), Szilvássy György (MTK), Makarész Lajos (CSMTK), Bordás Miklós (UTE), Somlay Lajos (CSMTK), Tihor Ferenc (CSMTK), Komonyi Zoltán, Hegedűs Frigyes (CSMTK), Misák Imre (KAOE - később koronglövészetben a válogatottságig vitte, többszörös magyar bajnok). Első bajnokunk tehát Karácson volt, lovaglásban harmadik, vívásban ötödik, lövészetben első 193 körrel, úszásban harmadik 4:39-cel, futásban második, csak Rátonyi Sándor verte meg, ő azonban majdnem egy perccel. Rátonyi válogatott atléta volt, sokszoros magyar bajnok, a 4x1500 m-es váltó, valamint az 5000 m-es csapatverseny és a kismezei futás csapatverseny győztes egységének tagja. Ez volt első öttusaversenye és ezután még évekig öttusázott. A lovaglás sorrendje Csáthy, Benedek, Karácson, Rátonyi, a vívásé Ádám, Csáthy, Benedek, Szondy, Szilvássy. Hiba nélkül Karácsonon kívül Pieri 1őtt még 186 kört és Makarész 182 kört. Ádám 180, Benedek 170 kört ért el. Szondy nyerte az úszást 4:23.4-gyel, Hegedűs István 4:31-et úszott. Futásban Szondy volt a harmadik, Csáthy a negyedik, Benedek az ötödik. Komonyi, Hegedűs Frigyes és Misák a versenyt feladta. Ez volt tehát az újrakezdés. A felsorolt szakosztályok közül ma már egy sem működik, kivéve a CSMTK jogutódját, a Csepel SC-t. A CSMTK 1947. április 30-án kelt levelében Karácson aláírásával jelentette be az MPIB-nek, hogy megalakult, vezetősége a következő volt: elnök Wessely Vilmos, tiszteletbeli elnök Szepessy Schaurek Ottmár és Somfay Elemér, szakosztályvezető Karácson László, intéző és jegyző Csáthy Dénes, szertáros Benedek Ferenc. Sportbizottsági tagok: Komonyi Zoltán, Pieri Cézár, Tihor Ferenc. Póttagok: Horváth Béla és Somlay Lajos. A szakosztálynak 15 tagja volt.

1947-ben azután már komolyabban beindult a munka. Több részversenyre került sor, majd válogató verseny, október első napjaiban pedig a második magyar bajnokság következett. A versenyek végeredménye egyértelműen mutatta, hogy kik képviselhetik majd a következő évi olimpián a magyarokat. Minden versenyen Karácson végzett az első helyen, mögötte minden alkalommal Szondy, majd egy esettől eltekintve mindig Hegedűs Frigyes, de ő is negyedik lett azon az egy kivételes versenyen, ahol Hegedűs István megelőzte. A bajnok természetesen ismét Karácson lett, Szondy és Hegedűs Frigyes mögött Benedek Gábor, Hegedűs István, Misák, Bellaágh György következett. 18 induló volt, a lovaglást két részletben bonyolították le, 9 fő első számként, 9 fő utolsó számként lovagolt. Hegedűs Frigyes egész évben jól lőtt, a bajnokságon 196 kört. Az úszást Hegedűs István nyerte 4:12.5 perccel, nagyon jó idővel. A vívást Szondy nyerte Karácson, Hegedűs Frigyes és Makarész előtt. A lovaglásban Bellaágh végzett az első helyen Rátonyi, Karácson és Somlay előtt. A futást természetesen Rátonyi nyerte Karácson előtt. Az időeredményekből arra lehet következtetni, hogy a pálya hossza csak 1500 m volt. Először indult öttusaversenyen Jakab Endre, aki a későbbiek során a székesfehérvári öttusasport megalapozója lett. A bajnokság után öt versenyzőnk utazott Stockholmba, ahol 44 indulóval nagyszabású nemzetközi versenyt rendeztek. Több öttusázónknak ez volt első nemzetközi szereplése. A svéd Grut és Gahr mögött Karácson harmadik lett, Szondy a tizenötödik, Hegedűs Frigyes a huszonötödik, Hegedűs István harmincötödik, Rátonyi a negyvenedik helyet szerezte meg.

A színvonalas verseny igen jó úszóeredményeket hozott, a svéd Svedberg 4:01.6-ot, Grut 4:13.1-et, Hegedűs István 4:14-et, Szondy 4:20.9-et úszott, Karácson úszó ideje 4:40.4 perc volt, 16 versenyző úszott 5 percen belül. 1948-ban Londonban, 12 évvel a berlini olimpia után, ismét sor került az olimpiai játékokra. A magyarok részvételét csak hosszas huzavona után engedélyezték és így tőlünk is három öttusázó indult. Ezt megelőzően azonban beszélni kell még egy svájci nemzetközi versenyről, mely májusban, Thunban volt. Ezen tíz ország 40 sportolója vett részt, ekkor is Grut győzött az ugyancsak svéd Wehlin és Karácson előtt, majd a svájci Riem, a svéd Gahr és az amerikai Donaldson következett. Hegedűs Frigyes a nyolcadik, Szondy a tizenhetedik, Hegedűs István a harminckettedik lett. A magyar csapat a svédek mögött a második helyen végzett. Részsikereket is értünk el, a lövészetet Karácson nyerte 193 körrel, az úszást pedig Szondy 4:07.6 perces idővel. Ezután következett az olimpia, ahol szereplésünket nem kísérte szerencse. Karácson, akinek esélye volt akár a győzelemre is, a lovaglás során kulcscsontját törte. Másnap felkötött karral vívott és számára teljesen szokatlan módon, balkézzel, megverte majdnem a mezőny felét (21 gy., 23 v.), de a küzdelmet végül is fel kellett adnia... Hegedűs Frigyes lovaglásban utolsó lett és noha a továbbiakban dicséretesen küzdött, végül a tizenkettedik helyen fejezte be a versenyt. Vívásban tizenharmadik lett, 193 körrel lövészetben harmadik, úszóeredménye 5:20.2 perc volt, futásban tizedik lett. Szondy a vívást rontotta el, összesen hat győzelmet szerzett és ezzel 44. lett, úszásban második volt 4:21.1 perccel és összetettben a tizennyolcadik helyen végzett. A londoni olimpia ideje alatt alakult meg a sportág nemzetközi szövetsége és azóta rendeznek minden évben - az olimpiai évet kivéve - világbajnokságot. (Megjegyezzük, hogy 2000-ben az olimpia előtt teljes műsorral sor került vb-re is.)

Az első három világbajnokságon a magyarok nem vettek részt. Az olimpia után októberben rendezték a magyar bajnokságot, ami egyben nemzetközi verseny is volt, részt vettek a svédek és a svájciak, az olimpiai bajnok Grut azonban nem indult el. Ez a nemzetközi magyar bajnokság nagy verseny volt, akkor már hazánkban is kétféleképpen végezték a pontszámítást, természetesen az eredményt a helyezéses pontszámítás alapján hirdették ki. A versenyt és ezzel a magyar bajnokságot is Hegedűs István nyerte meg, második a svéd Henning (később az UIPM főtitkára volt), harmadik Karácson lett. A további sorrend Szondy, Wehlin, Misák, a svájci Tscharner, Benedek Ferenc.

A magyar bajnokság sorrendjébe a külföldieket nem számították be, így abban Misák a negyedik, Benedek az ötödik és Rátonyi a hatodik lett. Az 1954-ben bevezetett ponttáblázat szerint más eredmény jött ki, ennek alapján: Karácson, Hegedűs, Henning volt a sorrend. A mieink lövészetben megszerezték az első négy helyet, Karácson 193, Szondy 191, Hegedűs és Misák 185 kört ért el. A csapatverseny eredményét is kétféleképpen számították. A nemzetközi versenyt a magyar B csapat nyerte (Hegedűs István, Benedek Ferenc, Misák), a bajnokságot a CSMTK (Karácson, Benedek Ferenc, Hegedűs Frigyes).

Téli versenyek (1950-57),

háromtusa (1950-től)

Történetünknek erre a korszakára esik a téli öttusaversenyek és bajnokságok beindulása, a háromtusa bevezetése és az első bajnokságok megrendezése. A téli öttusaversenyek népszerűek voltak, jó kiegészítés volt ez azok részére, akik foglalkoztak az öttusával. Igaz, az első alkalommal kiírt téli bajnokság hóhiány miatt 1949-ben elmaradt, de 1950-57 között nyolc téli öttusa bajnokságra került sor. 1957 óta azonban már nem rendeznek téli versenyeket. Az első teljes téli öttusaverseny 1950 januárban volt, a résztvevők a végeredmény sorrendjében: Benedek Ferenc, Benedek István, Börzsönyi, Kisgyörgy, Kovács, Kovácsi, Benedek Gábor, Somlay, Gérecz Attila, Szondy, Cserfalvy, Karácson, Tasnády. A téli bajnokságok közül az elsőt Bánki Miklós nyerte, a további sorrend Benedek István, Kisgyörgy Lajos, Karácson, Benedek Ferenc. Kisgyörgy - a sportág feledhetetlen Gyuri bácsija - mellett találunk még egy nagy sportlövőt a téli versenyek indulói között, Börzsönyi Lajost. Ó két alkalommal lett csapatban magyar bajnok téli öttusában, mint gyorstüzelő pisztolyos a világbajnokságig vitte és 17 éven keresztül volt válogatott versenyző. De a bajnoki helyezettek között találjuk Kausz Istvánt (párbajtőrben egyéni világbajnok, olimpiai bajnok volt), Bárány Árpádot (ő is olimpiai és világbajnok párbajtőrben), Móra Lászlót, aki hosszú évekig volt válogatott lovas, László Istvánt, Christián Györgyöt, Somlay Lajost, mindhárom Benedeket, Karácsont, Moldrich Antalt és Szabó Sándort is. Akik pedig a bajnoki címeket megszerezték: Kovácsi Aladár (ötször nyert egyéni bajnokságot), Nyulászi András és Pázmány Szabolcs. Nyulászi évekig volt ezek után ismert sílesikló, mint az Újpesti Dózsa versenyzője, magyar bajnokságot nyert lesiklásban és műlesiklásban is. Pázmány két egyéni és hat váltóbajnokságot nyert sífutásban - ő is a Dózsában -, az utolsót 1966-ban. A téli öttusabajnokságok csapatversenyein a legsikeresebben a Haladás SE szerepelt, háromszor győzött, kétszer azonos csapattal (Kovácsi, Kausz, Kovács Ákos), egyszer Kausz helyett Mezei Zoltán volt csapatban. Két bajnokságot nyert a Dózsa is, egyszer Nyulászi-László-Bárány összeállításban, a másik csapatban Bárány helyett Christián szerepelt. A téli versenyek sikerét bizonyítja az is, hogy 1952-57 között téli háromtusa versenyekre és bajnokságokra is sor került. Értelemszerűen ez lövészetből, lesiklásból és sífutásból állt, tehát ez a versenyszám kedvezőbb volt a sízők számára. Sok síversenyző rajtolt, de indult Nyulászi, László, Christián is. A neves sízők közül az egyéni bajnokságig vitte Susztig Ferenc és Szabó Zoltán is, de rendszeres induló volt Szakszon Zoltán, Faludi József, Géhl Andor, a Bokros testvérek, valamint két olyan versenyző, akiket ismerünk a sportlövészetből is, Sáritz Ferenc és Miklós György.

Még néhány érdekesség a téli versenyekről. Nem csak 1949-ben okozott gondot az időjárás, 1951-ben is elkezdték a bajnokságot, de három nap után abbamaradt hóhiány miatt. Egy héttel később azonban ismét elkezdték és ekkor be is tudták fejezni ("Börzsönyi öttusa-világcsúcsot lőtt: 198 kört!"). 1955-ben három szám után a mezőny felköltözött a Mátrába és a két síszámot ott bonyolították le. Már a technikai értekezleten közölték, hogy Ferdinandy, Nagy, Bakonyi, Bukovecz és Szaniszló lesikló tudása nem üti meg a mértéket, ezért nem indulhat. Pedig Bakonyi 1951 óta, Bukovecz 1953 óta versenyzett már és Ferdinandy is indult 1954-ben. Az 1957-es bajnokság két síszámát is elvitték kényszerből a Mátrába, ahol reggel 20 cm friss hó esett. A Mátrába induló autóbuszt Bretz, Bánki és Visontay lekéste, ők a síszámokban nem versenyeztek.

A háromtusaversenyek 1949-ben, a bajnokságok sorozata 1950-ben indult be, először csak felnőtt korcsoportban. Az első néhány bajnokságot nyert sportoló közül került ki a későbbi válogatott Ferdinandy Géza, Nagy Imre, Villányi András, majd Balczó András, Földi László és mások. De mint háromtusázók kezdtek ebben az időben Móra, Moldrich, Bucskó József, Visontay (Weisz) István, majd a Török és Bretz (Borsa) testvérek, hogy csak néhány nevet említsünk az első időszakból (Népsport 1950. október 17-i száma: "Az első háromtusa bajnokságot vasárnap délelőtt a Marczibányi téri lőtéren a pisztolylövéssel folytatták. Délután az utolsó számot, a 3100 m-es terepfutást, a Margitszigeten bonyolították le. A vidéki versenyzők, akiknek zöme az idén az MHK keretében kezdett el háromtusázni, itt is jó eredményeket értek el. Háromtusa bajnok: Ferdinandy Vasas, csapatban is a Vasas győzött"). Ahogy múltak az évek, egyre inkább növekedett az indulók létszáma. Később már - mint látni fogjuk - megrendezték az alsóbb korcsoportok bajnokságait is. A háromtusán keresztül nagyon sok későbbi válogatott és jónevű öttusázónk került felszínre. 1949-ben alakult meg a Budapesti Honvéd SE és azonnal megalakította öttusa szakosztályát is. A Honvédba igazolt át Hegedűs Frigyes, Karácson, Benedek Gábor, Misák, majd néhány év múlva itt versenyzett már Turák József, Tasnády Károly, Moldrich, Ferdinandy is. A szakosztály sikerei nem várattak magukra sokáig, 1950-ben már ezüstérmet nyertek a magyar bajnokságon, 1951-ben Benedek Gábor, Hegedűs Frigyes és Karácson megnyerték a bajnokságot. Első egyéni bajnokuk 1952-ben Hegedűs Frigyes volt. Láthatóan erősödött tehát a sportág ezekben az években, csak éppen a legjobbaknak volt kevés lehetőségük, elsősorban a nemzetközi szereplésre. Igaz ugyan, hogy 1949-ben a magyar bajnokságot nemzetközivé tette a svájci csapat részvétele, de ezt leszámítva három éven keresztül nem vehettek részt nemzetközi versenyen. Természetesen évente lezajlott a magyar bajnokság és igazán gyakoriak voltak a részversenyek, de ez akkor a fejlődéshez már kevés volt. A sportágban több nagyszabású nemzetközi versenyre került sor minden évben, nem is beszélve a világbajnokságokról. A helsinki olimpiára is csak nagy nehézségek árán jutott ki a magyar csapat, viszont az ottani nagyszerű helytállás juttatta a továbbiakban versenyzőinket egyre több lehetőséghez, hazánkat pedig - az öttusával foglalkozók nagy örömére - egy világbajnokság megrendezéséhez, amelyet azután sok nagy nemzetközi találkozó és újabb világbajnokságok követtek.

1949-50-51-ben egymás után három egyéni bajnokságot nyert Szondy, az Épületszerelő SE, (Épszer) versenyzője. Az Épszer négyéves fennállása alatt Hegedűs István is nyert egyéni bajnokságot (1948) és 1950-ben a csapatbajnokság is az Épszernek jutott Szondy, Hegedűs István és Rátonyi jóvoltából. E korszakban a már említetteken kívül Turák győzött 1953-ban (1950-ben ifi bajnokságot nyert párbajtőrben), 1954-ben aztán ismét Szondy nyert, most már mint a Fáklya SC versenyzője. A helsinki olimpián, amint az közismert, a magyar csapat nyerte az olimpiák történetében először kiírt csapatbajnokságot. Bár az egyéni versenyt a kor legnagyobb öttusázója, Lars Hall nyerte, Benedek ezüst- és Szondy bronzérme, valamint Kovácsi tizenkettedik helye minden várakozást felülmúlt és ez bizony nagyon kellett a sportágnak. (A Népsport július 25-i számának első oldalán: "A magyar öttusacsapat táviratban jelentette győzelmét Rákosi Mátyásnak.")

Santiago de Chile és Budapest (1953-54)

1953-ban későn volt a világbajnokság Chilében, ezért hosszú volt a versenyidőszak és így ősszel két jelentős nemzetközi versenyre is sor került Budapesten. Az egyik a nemzetközi bajnokság volt szeptember 16-20. között. Erre a világ akkori legjobbjai jöttek el. A finnek képviseletében Vilkko, Lindeman, Korhonen, Mannonen, a svédekkel itt volt Hall, Nilson, Henning és indult Svájcból Vetterli és Glogg. Négy magyar csapattal együtt 28 versenyző állt rajthoz, az előző évi olimpia egyéni és csapatversenyének valamennyi érmese. Eddig Magyarországon nem volt ekkora öttusaverseny. Az egyéni első tíz helyezett: Turák, Szondy, Benedek, Tasnády, Hall, Vilkko, Lindeman, Ferdinandy, Korhonen, Mannonen. A magyar A-csapat győzött (Szondy, Benedek, Tasnády) a magyar B-csapat előtt (Turák, Ferdinandy, Móra), majd Finnország és Svédország következett. A másik nagy verseny a magyar-szovjet válogatott viadal volt október 15-19. között. Két szovjet és három magyar csapat küzdött egymással, egyéniben pedig 21 versenyző. Ennek a versenynek első tíz helyezettje: Benedek, Novikov, Szalnyikov, Bódi, Tasnády, Kovácsi, Szondy, Rakitjanszkij, Poljakov, Turák. A magyarok úgy döntöttek, hogy miután egy év múlva a versenyek úgyis az új ponttáblázat szerint zajlanak, ezt a versenyt már ezzel a módszerrel értékelik. Benedek 4867 pontot ért el, Novikov 4464-et, meglepően nagy volt Benedek fölénye (egy hónappal később világbajnok is lett). A verseny végeredménye azonban Benedek fölényétől eltekintve igen szoros volt, hiszen még a tizenegyedik Móra is 4001 pontot szerzett. Ha valaki szívesen tallózik az eredmények között, érdekesnek találhatja, hogy Novikov ekkori úszóideje 4:10.8 perc.

Az 1953-as chilei vb-re is kalandos utazás után érkeztek versenyzőink (a csapaton kívül Kovácsi és Turák). Vonattal mentek Prágáig, onnan repülővel Amszterdamba, ám köd miatt a gép Düsseldorfban landolt, onnan busszal mentek Amszterdamba. Amszterdamból a gép köd miatt csak 11 órás késéssel indult, Amszterdam-Zürich-Dakar-Recife-Rio de Janeiro-Montevideo-Buenos Aires-Santiago útvonalon.

Az út több mint 50 órát tartott, többször többórás pihenővel (közben még úszásra is volt idejük és lehetőségük), a 600 km-es óránkénti sebességet egyszer sem átlépve. A vb-n lovaglásban első lett Benedek és rajt-cél győzelmet aratott, 182 kört 1őtt, 4:31.1-et úszott, Szondy 4:25.7-et, Tasnády 4:17.3-at, Szondy 190-nel lövészetben második volt. Tasnády az ismert körülmények között csak a 14. helyen fejezte be a versenyt. A következő évben már megrendezhettük hazánkban az első felnőtt világbajnokságot. Nagy összefogással, jó szervezéssel készültek a magyarok erre az eseményre és a világbajnokság jól is sikerült. A lovaglásra Örkényben került sor, 5000 m-es pályán, 28 akadállyal, gyönyörű környezetben. A vívást a Lenin Intézet aulájában - ma az MTV épülete - bonyolították le. A lövészetre a szigeti Dózsa Teniszstadion centerpályáját építették át alkalmi lőtérré, sorozatonként 6 fő állt lőállásba. Az úszás az NSU 50 m-es medencéjében volt, a futópályát (meglehetősen nehézre síkerült) a Csillebérci Úttörőtábor körül jelölték ki. Ismeretesek az eredmények, Björn Thofelt győzött Vetterli előtt, harmadik Szondy, ötödik Benedek, hetedik Tasnády lett és a magyar csapat világbajnokságot szerzett.

Hogyan is állt ekkor a magyar öttusasport? Rendelkezett három jól működő szakosztállyal, ezek a Honvéd, a Haladás és a Fáklya (Budapesti Bástya), de az érdekesség kedvéért felsoroljuk az ekkor működött valamennyi szakosztályt és a szakosztályvezetők nevét is:

Budapesti Bástya (Vass Imre), Budapesti Dózsa (Faludi József), Csepeli Vasas (id. Hermann József), Budapesti Haladás (Kausz István), TF Haladás (Sáritz Ferenc), Budapesti Műszaki Egyetem (Weisz István), Vasas Dinamó (Kapuvári Zalán), Kelenföldi Honvéd (Hennyei Imre), Budapesti MTSK (Varga János).

A Budapesti Műszaki Egyetem és a Haladás 1957 óta mint MAFC működik tovább. A Fáklya versenyzői éppen ekkor igazoltak át a Budapesti Bástyába. Nézzük a vidéket: hét városban működött ekkor már szakosztály és éppen 1954 végén jelentette be megalakulását a Traktor SC (mindjárt Budapesten, Veszprémben, Zircen és Keszthelyen). A hét város Miskolc, Tokaj, Debrecen, Sopron, Szombathely, Szeged, Pécs. Ugyanekkor bejelentette a Győri Építők is, hogy szakosztályt hoz létre Magyar Vilmos vezetésével, edző pedig Csáthy Dénes (itt volt lovasedző évtizedeken keresztül Némethy Tamás). Meg kell említenünk még néhány nevet, akik sokat tettek azért, hogy városukban legyen legalább háromtusa szakosztály. Így Pécsett Csethe István (később fia lépett örökébe) mint a Dózsa Tiszti Iskola edzője, valamint Monostori György. Miskolcon Móré József dolgozott, és itt kell szólni a nyíregyházi Hering Jánosról is, aki rövidesen megalakította szakosztályát (innen indult el Balczó András pályafutása). Még egyszer emlékezzünk Jakab Endrére is, aki évtizedekig (1974-ben bekövetkezett korai haláláig) dolgozott azért, hogy Székesfehérvárnak is legyen öttusa szakosztálya, valamint Magyar Vilmosra, aki nagyon sokat tett az öttusáért, elsősorban a női szakágért.

Nézzünk körül egy kicsit a versenyzők között is. 1954-ben Érdemes Sportoló címet szereztek: a BHSE-ben Benedek Gábor, Tasnády Károly, Turák József, a Haladásban Kovácsi Aladár, Bódi János, Mezei Zoltán, Bucskó József, a Fáklyában (majd Bástya) Szondy István és az ipari tanulók akkori sportkörében (Bp. MTSK) Moldrich Antal. Az érdemes sportolói szint ekkor 4600 pont volt. Első osztályú versenyző volt Ferdinandy Géza, Kovács Ákos, Móra László, Benedek István, Benedek Ferenc, Mészáros Antal, Nagy Imre, Kausz István, Weisz István és Tabajdi István. Az első osztályú szint 4100 pont volt akkoriban. Fentiek közül Ferdinandy és Mészáros 1955-ben már Érdemes Sportoló volt. Ekkor lett első osztályú Borsa Miklós, Török Ottó, Villányi András. Érdemes sportoló volt 1959-ben Balczó, Földi, Németh, Bódi, Móna, Török Ferenc, Ferdinandy, Nagy, Szaniszló. Nézzük meg még, hogyan cserélődött ki a válogatott keret 1949-től, amikor a már működő szövetség először jelölt ki keretet. Ennek tagjai voltak: a három Benedek, a két Hegedűs, Szondy, Misák, Somlay, Noel Ödön, Pieri Cézár, Szilvássy és Hedvig Ferenc. Közülük 1954-ben már csak Szondy és Benedek Gábor volt kerettag, a többiek Kovácsi, Tasnády, Turák, Mezei, Bódi, Ferdinandy, Bucskó, Moldrich, Móra és Nagy.

Budapesti Öttusa Szövetség (1954-től),

az MHSZ, új szakosztályok

Még 1954 őszén megalakult a Budapesti Öttusa Szövetség, ez is a világbajnokság jó hatása volt. 1967-ig működött és igen sokat tett a sportágért. Első elnöke Tóth Sándor volt, őt követte id. Török Ferenc (1957-63), majd Székely Jenő és Mészáros Ferenc. Titkára Weisz István volt, később Mizsér Jenő, majd hosszú ideig Nagy János és a korán elhunyt Fehrentheil László (Bernadett lánya kitűnő sportlövőnk). A BÖSZ szervezte ezekben az időkben szinte az egész öttusaéletet. Edzői és versenybírói tanfolyamot indított, bizottságokat működtetett, rendezte a budapesti versenyeket. A versenybíró bizottság vezetője Fodor István, a minősítő bizottságé Székely Jenő, a technikai bizottságé Vígh Miklós, az ifjúsági bizottságé Kaposi Gyula, az agitprop bizottságé Rátonyi Sándor, az edzőbizottságé Kisgyörgy Lajos, majd Hennyei Imre volt. Megszervezte a BÖSZ az egész vidék háromtusasportját. Már 1955-ben (elsősorban Weisz javaslatának és ügybuzgalmának köszönhetően) beindította a Béke Kupa háromtusa versenysorozatot (később Budapest Kupa lett ebből) és ez a versenyforma a 90-es évek végén is él. Az országot négy területre osztotta és a versenyek területi rendszerben folytak. Az északi csoportba sorolták Gödöllőt és Budapestről a MÖHOSZ-t, a Bástyát, a Traktort és a Haladást. A nyugati csoportban volt Győr, Székesfehérvár, Zirc, Szombathely és a Bakonyi Traktor. A keleti csoport tagjai voltak a BHSE, valamint Debrecen, Nyíregyháza, Hajdúnánás, Miskolc. A déli csoportba tartozott a Csepel, valamint Pécs, Szeged és Komló. Ez a csoportbeosztás azonban rövid életű volt. Hasznosabbnak vélték inkább vidéki versenyek rendezését háromtusában és a magyar bajnokságokat is úgy szervezték, hogy azok több fordulóból álltak, s egy-egy fordulót vidéken bonyolítottak le. A háromtusa bajnokságok 1957-62 között és 1967-68-ban négy, 1969-70-ben két forduló összesítése alapján dőltek el, de csak a csapatversenyeket rendezték ezzel a módszerrel. Az egyéni bajnokságok érmeit mindig egy verseny eredményei alapján osztották ki. A sportág terebélyesedése szükségessé tette előbb az ifjúságiak (1955), majd a serdülők (1963) részére is a bajnoki versenyek beindítását. Az első junior világbajnokság lebonyolítása után erre a korcsoportra is szükség volt, 1966-ban már a juniorok részére is rendeztek háromtusa és öttusa bajnokságot. Ide tartozik az is, hogy az első ifjúsági öttusa bajnokságot 1956-ban rendezték. Az öttusa népszerűsítéséért sokat tett a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ). 1957-66 között szinte valamennyi vidéki szakosztályunknak gazdája az MHSZ volt, de Budapesten is működtetett szakosztályt. Versenyzők sora került ki MHSZ szakosztályokból, csak néhány példa: Schmitt Pál olimpiai és világbajnok vívónk, a MOB elnöke, Sárfalvi Béla, Salamon Gábor, Takács Péter, Körmendi György, Benedek Péter. A fehérvári MHSZ-ben kezdett Maracskó Tibor, az egri szakosztályban Bodnár János. Ekkoriban az MHSZ keretein belül mintegy 40 szakosztály működött, foglalkoztak a női háromtusával is. Külön módszertani bizottságukat Katona Sándor vezette, szaktanácsadójuk Visontay István volt. Oktatófilmet is készítettek (Visontay és Gáspár Ervin, aki évekig dolgozott a női szakág érdekében Békéscsabán, felesége, Moldrich Eta úttörő volt a női versenyzés terén). Hasonló működést fejtett ki ekkoriban az ITSK László István vezetésével, innen került a sportágba Móczár István, Docskál János, Kellner Ádám, Gruber Gyula. Meg kell emlékezni még a Bp. Pedagógus SK-ról, mely 1957-64 között működtetett szakosztályt (a Fáklya-Bástya versenyzőit igazolták ide) és ennek a szakosztálynak a magjából indult útnak az Újpesti Dózsa szakosztálya Nyulászi András vezetésével. 1962-ben került a Pedagógusból a Dózsába többek között Varga Pál, Pálvölgyi Miklós, Deák Ferenc, Pintér Tibor és Tamás, Hídvégi Levente, valamint Bakó Pál, aki három évvel később átigazolt a BHSE-be. (A Pedagógus szakosztályát 1964-ig még a korán elhunyt kitűnő lövőedző, Pap Tibor vitte tovább.) A szakosztályok megalakulása és rövid idő utáni megszűnése, a versenyzők gyakori átigazolása másik egyesületbe elég kusza képet mutatott eddig. Szondy például a következő szakosztályokban versenyzett: Ceglédi VSE, Vasas, Épületszerelő SE, Fáklya, Bástya. 1962-re lehet tenni azt az időt, amikor ez nagyjából megszűnt. Ekkor már hosszú évek óta működött a Csepel, a BHSE és a MAFC szakosztálya, ekkor alakult meg az Újpesti Dózsa öttusa szakosztálya. Vidéken pedig már figyelemre méltó eredményekkel jelentkezett Győr, Székesfehérvár és Pécs, noha a vidéki szakosztályok még ezután is többször kényszerültek egyesületet változtatni. Mégis azt lehet mondani, hogy ekkor már megvoltak azok a szakosztályok, amelyek tulajdonképpen a magyar öttusa további történetét írták. 1963-tól működtet szakosztályt a KSI is és három évvel később már eredményesen szerepeltek a háromtusa bajnokságokon. 

Fiataljaink az 50-es évek második felében

Nézzük, hogyan kapcsolódtak be fiataljaink az öttusasportba:

1955-ben megrendezték az első ifjúsági háromtusa bajnokságot,

1956-ban az első ifjúsági öttusa bajnokságot,

1959-ben volt az első nemzetközi ifjúsági öttusaverseny,

1963-ban volt először serdülő háromtusa bajnokság,

1965-ben volt az első junior világbajnokság,

1966-ban megjelent hazánkban is a junior korcsoport, ettől kezdve rendszeresek a bajnoki küzdelmek öttusában és háromtusában is a juniorok számára,

1969-ben volt az első IBV (akkor még ORV néven),

1970-ben beindultak a seregszemle versenyek a legfiatalabbak részére (ez 1980-tól Olimpiai Reménységek Versenye - ORV néven él tovább),

1977-ben rendezték az első utánpótlás bajnokságot,

1984-ben megjelent a női háromtusa bajnokság,

1987-ben bevezették a háromtusa váltóversenyeket a bajnokságokon.

Az első ifjúsági bajnokságot júniusban megelőzte már egy korosztályos öttusaverseny, melyen csak nyolc fő kapott lovaglási engedélyt, a versenyzők a végeredmény sorrendjében a következők: Bretz (Borsa) Miklós, Pesthy Pál, Baldauf Tibor, Földi László, Hermann József, Török Ottó, Simonfay András, Pap Tibor. A bajnokság sorrendje a következő volt: Fáklya Béla, Bretz, Balczó, Pesthy, Baldauf, Mujzer János, Földi, Grega Péter, Pap, Weisz Zoltán. A csapatversenyt a Csepel nyerte (Balczó, Földi, Hermann) a BHSE (Bretz, Pesthy, Demeter) és a Budapesti Dózsa (a Grega ikrek és Pap) előtt. A lovaglást Pap, a vívást Pesthy, a lövészetet Hermann (186) nyerte. Négyen nem lőttek hibát: a győztes Hermann, Balczó 185, Bretz 181, és Baldauf 180. A 200 m-es úszást Balczó nyerte 2:39-cel, a futást Bretz Balczó előtt. Fáklya lovaglásban negyedik, vívásban harmadik, úszásban ötödik (2:55), futásban negyedik lett, lövészetben ötödik 165 körrel. 1957-ben Balczó győzött Török Ottó, Földi, Fáklya, Mujzer és Pap előtt. Erre a bajnokságra Győrött került sor. Sajnos 1958-ban a lovak betegsége miatt nem hirdettek bajnokot, elmaradt a lovaglás, az ifi ob-t azonban azóta minden évben megrendezték, 1959-ben Schatz, Bretz, Andor volt a sorrend. Ebben az évben vettek részt a magyar fiatalok először nemzetközi versenyen. 1959-64 között évente egyszer összejöttek Magyarország és az NDK ifjúsági versenyzői, a páratlan években az NDK-ban, a páros években Budapesten. Az első versenyre Karl-Marx-Stadt-ban és Lipcsében került sor, a többi NDK-beli verseny Halléban volt. Az első ifjúsági válogatott keret tagjai voltak: Móczár István, Eörssy András, Docskál János, Darázs László, Schatz Róbert, Bér István, Bretz Gyula, Malaczkó István, Andor Ákos, Szekeres László, Tichy Gábor és Takács Péter. Egy évvel később tagja lett ennek a keretnek Gruber Gyula, Nádi Antal, Pap Sándor, Pálvölgyi Miklós, Hídvégi Levente, Erdősi László, Illényi Pál, kerettag maradt még Móczár és Schatz. 1962-ben került a keretbe Kállay Tamás, Kövér Imre, Bajnógel Zsolt és Tóth Kálmán. A keret programja azonban kimerült a versenyre való felkészülésben, mindössze egy 15-20 napos edzőtáborra került sor. Folyamatosabb foglalkoztatásra 1964-ben volt először lehetőség, a keret ekkori tagjai Pálvölgyi, Hídvégi, Jakab György, Bakó Pál, Marton Károly, Barna Gyula, Tallján Gábor, Gádorfalvy Károly, Pécsi Gábor és Bajnógel Zsolt voltak.

Ami az NDK-Magyarország versenyek eredményeit illeti: 1959-ben Móczár a harmadik, Eörssy a negyedik lett, 1961-ben Móczár győzött, Pálvölgyi hatodik, 1962-ben Gruber a második, Pálvölgyi a harmadik, Nádi az ötödik, 1963-ban Bodnár János negyedik, Pálvölgyi hatodik lett. Az 1964-es budapesti verseny volt az első igazán nagy siker, ekkor végre legyőztük az NDK csapatát, az egyéni verseny sorrendje pedig Pálvölgyi, Adler, Jakab, Bakó, Wende, Marton, Barna, Langner, Hídvégi volt. Ezeken a versenyeken a hazaiak mindig két csapatot, a vendégek egyet indítottak, az indulók létszáma tehát legtöbbször 12 fő volt, de előfordult 20-as létszám is. Az első junior világbajnokság előtt a válogatott keretet átvette a szövetség (addig a BÖSZ működtette), ami valamivel több lehetőséget tudott biztosítani a felkészülésre. A világbajnokságra kijelölt keretnek tagja volt ekkor Bodnár, Pálvölgyi, Bakó, Kelemen Péter, Barna és Jakab.

Bajnokságok, versenyek

(1965-ig)

Az 1949-50-51-es bajnokságokon Szondy nyerte a lövészetet, 52-ig mindig harmadik volt úszásban és ebben a számban mindig Hegedűs István győzött, a futást egy kivétellel Rátonyi nyerte, egyszer Misák megverte. Szondy 54-ben győzött legbiztosabban, már dekatlonnal számolva több mint 300 pontot vert Moldrichra. 55-ben viszont Moldrich csak 23 ponttal győzött Bódi előtt, aki 182 körös eredménye miatt fantasztikus futásra kényszerült az aranyérem megszerzéséért, az egész mezőnyt 50 másodperccel megverte, Moldrichot 1 perc 40-nel, de ez is kevés volt. Ez volt az az év, amikor a vb-re kijelölt teljes csapat (Bódi, Benedek, Moldrich) megsérült és "tartalékcsapatunk" szerzett aranyérmet Kovácsi, Szondy, Ferdinandy összetételben.

1956-ban öt ország részvételével nemzetközi magyar bajnokságra került sor, a végeredmény: Benedek, Taraszov, Kovácsi, Moldrich, Nagy, Vetterli, Szabó, Bódi. A bajnok mégis Ferdinandy lett Kovácsi, Benedek, Moldrich, Nagy és Tabajdi előtt. Az történt ugyanis, hogy Ferdinandy egyik ikerlövését a nemzetközi zsűri nem fogadta el, ellentétben a magyar rendezőkkel, így Ferdinandynak a magyar bajnokságon 193 kört, a nemzetközi versenyen viszont csak 184-et jegyeztek be az eredmények közé. A nemzetközi verseny lövészetét egyébként Weisz nyerte, Cerny és Tabajdi előtt, mindhárman 190 kört értek el.

Ebben az évben két-két versenyt nyert Moldrich és Nagy is. Az 1957-es bajnokságon Szabó egy számot sem nyert, de több mint 100 ponttal verte meg Bódit és Kovácsit. Élete első felnőtt bajnokságán Balczó (3:54.8-at úszott) a negyedik helyen végzett. A hosszú évek óta biztos csapattag Kovácsit "szocialista sportolóhoz nem méltó magatartásért" nem válogatták a vb-re, egyéves eltiltást is kapott, éppen mint végzett orvosdoktor. Ám márciusban már versenyzett, sőt megnyerte az ob-t, és ekkor tagja lett ezüstérmes vb-csapatunknak is. 1957-ben versenyt nyert még Nagy kétszer, Tabajdi, Török Ottó és Szaniszló,. 1958-ban az ob-n kívül még egyet Kovácsi, Balczó és Nagy.

Ebben az évben a csapatbajnokságot külön rendezték novemberben. Az 58-as ob-n egyébként Balczó 880 pontot lovagolt, 3:52-t úszott, futásban mindenkinek fél percnél többet adott, Ferdinandy 195 kört lőtt. 1959-ben külföldön és itthon is nyert egy-egy versenyt Szaniszló, Németh és Török Ferenc. Az utolsó magyar-szovjet versenyen Szabó, Ferdinandy, Szelg, Nagy, Novikov, Kovácsi, Szalnyikov, Földi követték egymást. Első nemzetközi versenyét nyerte Balczó, első egyéni bajnokságát Török Ferenc (Szaniszló 1072-t vívott, Kovácsi és Ferdinandy 192-t lőtt, az úszást és futást Balczó nyerte).

A futás végén némi nehézséget okozott, hogy a három időmérő óra három különböző időt mutatott. Az órák között 2.3 másodperc differencia volt Török eredményénél. Óvás, visszaóvás, a zsűri döntött: Török nyert 7 ponttal Balczó előtt. A vb-n történt fegyelmezetlenség miatt a BHSE év végén kizárta és örökre eltiltotta Ferdinandyt, egy évre Török Ferencet, de ő már áprilisban ismét versenyzett. Az ifjúsági bajnokság vívását Schmitt nyerte 1000, a lovaglást Pintér Tamás 930 ponttal, az úszást Móczár 3:57.8-cal. Új nemzetközi osztályú sportoló Fáklya és Török Ottó.

1960 

A számunkra nagyszerűen sikerült olimpia után megrendezett bajnokságot ismét Török Ferenc nyerte Balczó előtt, Nagy megnyerte a lovaglást 1308 ponttal, de Némethtel együtt meglehetősen leeresztettek, nem kerültek be az első hatba. (Németh csak 187-et lőtt.) A vívást Szaniszló nyerte 964 ponttal. Először vettek részt vidéki csapatok az ob-n, a fehérváriak közül Dobó István, Johanek József és Katona Ferenc, a győriek közül Jerger Frigyes, Pakucs János és Vass Imre indult. Két versenyt nyert Földi, egyet-egyet Balczó, Nagy, Bódi, Németh Rómában (226 ponttal verte a második helyezettet, 198 kört lőtt). Az ifiknél Andor Ákos két versenyt nyert, de nem tudott indulni az ob-n, Sárfalvi győzött nagy előnnyel Docskál és Móczár előtt.

1961

Még mindig csak április végén volt az első verseny. Kettőt nyert Török Ottó, egyet-egyet Szaniszló, Fáklya, hármat Balczó és megnyerte első egyéni bajnokságát is - közel 400 pont előnnyel. Az ob-n négy számot nyert, csak a lövészetet nem, bár 194 kört lőtt, ennyit lőtt Németh is, de 50-es utolsó sorozattal ő győzött. Bódi egy zászlót rossz oldalról került meg, ezért kizárták a lovaglásból, később feladta a versenyt. Szaniszló nem tudta befejezni a lovaglást, ez azt jelentette, hogy mind a két Honvéd csapatot törölték. A felnőttekkel együtt bonyolították le az ifjúsági bajnokságot is, amit Móczár nyert 360 pont előnnyel, pedig csak 179-et lőtt, igaz a vívást és úszást is megnyerte.

1962

Ismét Balczó a bajnok, negyedszer nyerte az úszást és futást, rajta kívül még mindig csak ketten úsztak biztosan négy percen belül, Móna és Móczár. A Budapesti Pedagógus 14 versenyzőjének átigazolása után májusban megalakult Újpesti Dózsa szakosztálya először indult versenyen. Az ifiknél négy szám után Bodnár vezetett 10 ponttal Kövér és 160 ponttal Erdősi előtt, az utolsó szám, a lovaglás azonban átrendezte a mezőnyt: Kövér 0 pontot ment, Bodnár 925, Erdősi 1230 pontot és ő nyert 145 ponttal Bodnár előtt (Erdősi ifi párbajtőrben is magyar bajnok). Három versenyt nyert Balczó, egyet Földi és Bretz, utánpótlás versenyt nyert Gruber, a győri versenyen Jerger győzött. Novemberben a felnőtt válogatott irányítását Hegedűs Frigyes vette át.

1963

Egyre több volt a verseny, öttusázóink többször jutottak külföldi lehetőséghez. Balczónak nagy éve volt ez, harmadik bajnokságát nyerte, győzött még négy versenyen, valamint a párbajtőr egyéni bajnokságon és megnyerte első világbajnokságát. Török Ferenc és Szaniszló is nyert két-két versenyt, Fáklya, Móna, Varga, Sárfalvi pedig egyet-egyet. Az ob-n a BVSC 25-ös medencéjében "úszó-világcsúcsok" születtek, Balczó és Móna 3:42.1-et úszott, még Török és Nagy is 4 percen belül volt. Móna nyerte a vívást 969 ponttal, Balczó a lövészetet 197 körrel. Az ifjúsági ob tudósításából: "... a kijelölt pálya követelményei meghaladták fiatal versenyzőink képességeit és ugyanakkor az is beigazolódott, hogy a klubokban ezt a számot felesleges rossznak tartják és túlságosan a szerencsére bízzák lovasaikat..." - nyilatkozta Tóth Béla. Az 1300 méter hosszú pályán 15 akadály volt, hibátlan lovaglás nem akadt, Pálvölgyinek 880 pont elég volt a győzelemhez, majd vívott 1088 pontot, a 174-es lövészet után 222 ponttal verte Bodnárt (Marton, Bakó, Bajnógel, Jakab a további sorrend). Pálvölgyi az ifi párbajtőr bajnokságot is megnyerte.

1964

Még az előző év októberében Balczó és Móna összetűzésbe került a román vámhatósággal, a sokáig húzódó ügyre csak 64. június 5-én tett pontot a szövetség: "Balczó és Móna öttusa versenyzőket a Magyar Öttusa Szövetség elnöksége kizárja az olimpiai keretből és egy évre eltiltja őket a hazai és nemzetközi versenyzéstől." Arra a kérdésre, hogy: "...eltiltásuk után szándékozni kívánnak-e továbbra is az öttusasportágban versenyezni, mindkét versenyző igennel felelt." (A MÖSZ jegyzőkönyvéből). Addig is nyert két versenyt Balczó, az egyiket Lipcsében 5584 ponttal, de nyert Török Ottó, Bodnár, Móczár is, utánpótlás versenyeket pedig Gruber és Pálvölgyi. Török Ferenc három versenyt, valamint az ob-t és az olimpiát nyerte meg. A bajnokságon Ferenc több mint 200 ponttal győzött Ottó előtt, pedig nem nyert számot. Egyedül Nagy vívott 1000 pontot, Takács Péter 193 kört lőtt, Bodnár 3:41.9-et úszott, Sárfalvi futásban 11 mp-et vert Török Ferencre (25 induló volt). Három év kihagyás után ismét indultak a győriek, sőt az ifi ob-t ők rendezték tíz nappal a felnőtt ob után, melyen első vidékiként csapatuk (Tábori, Komondi, Németh) aranyérmet szerzett. A magyar ifjúsági válogatott először győzött az NDK ellen Pálvölgyi vezérletévei (az ifi vb-n párbajtőrben hatodik volt).

1965

A május végi budapesti nemzetközi versenyen Lednyev, Móczár, Sárfalvi, Bodnár, Szdobnyikov, Szaniszló volt a sorrend. Ám egy héttel a fentiekben említett június 5-e után a BHSE verseny vége: első Balczó 5480, második Móna 5378 ponttal. Ebben az évben Balczó hét versenyen indult, mind megnyerte. Török és Bodnár kétszer győzött és két utánpótlás versenyt nyert Marton Károly. Az augusztusi ob dobogósai Balczó, Móna, Török (nem volt 100 pont közöttük), Móna 1024-et vívott, Török 197-et lőtt, Póka László 3 :41.2-t úszott, Balczó Törököt 42, Mónát 59 másodperccel verte meg futásban. A lovak betegsége miatt Mosonmagyaróváron volt a lovaglás utolsó számként. Az ifiknél Bakó nyert Kelemen, Barna, Muskovszky, Jakab és Molnár Antal előtt.