Születésnapok ma
 

Benedek Ferenc – öt plusz egy tusa

Az öttusa a katonaélet esszenciája. Az öttusa a sokoldalúságot, az erő, a kitartás, az ügyesség, az alkalmazkodó képesség, az irányítás-együttműködés képességét követeli meg azoktól, akik ezt a sportágat választják. Egy emberi életet ─ kivált olyan emberét, aki ebben a sportágban, ezért a sportért, az ott dolgozó versenyzőkért élt ─ az öt szám szellemében igyekszem vizsgálni.

*

Lövészet

BF lő

„Koncentráció, jó reflexek, jó idegek, fizikai és mentális erő. És a technika ördöge. A tízes és a tök (kört nem érő lövés) között egy ezredmásodperc, 6 centi és 20 pont a különbség…”

Minden nap, minden órájában, percében eldörren egy képzeletbeli lövés. Minden élet ezzel a képzeletbeli dörrenéssel indul, ahol egy láthatatlan rajtvonalról emberi sorsok vágnak neki egy ismeretlen távú és célú futamnak, amelyben egy dolog biztos – mindenki célba ér. Valahol, valamikor, valahogy.

Benedek Ferenc, időrendi sorrendben: Ferike, Ferenc, Benedek a gyújtogató, az Edző, a Felfedező, az Apa, Főnök, Blöki, Csepeli Sportiskola igazgató, és Feri bácsi a csepeli Puli sétány 23. első emeletéről. Mindezen elnevezések (a sor korántsem teljes, csak a főbb állomásokat jelentik) majd’ 95 évet ölelnek fel.

A pszichológusok, a sportpszichológusok (utóbbiak külön emberfaj) sok mindenben különböző véleményen vannak, de abban egyetértenek, hogy a családi és a genetikai útravalók alapvetően határozzák meg egy ember személyiségét, várható felnőttkori teljesítőképességét, életének alakulását.

Ferike nem ezüstkanállal a szájában született, de családi felmenői között nemesi ősök, és református lelkész is voltak ─ valójában egy többgenerációs katonacsaládba született. A rend, a fegyelem, a szigor már kisgyerek korában megszokott és alapkövetelmény volt számára. Ferenc 10 évesen már katonai (hadapródi) iskolába járt. Testvére, Gábor, csak gimnazistaként indult el a katonai pálya felé, ő Marosvásárhelyen kapott huszártiszti kiképzést. Fiatalabb lévén tisztté avatására már nem került sor. Németországon át vitték őket Dániába, ahol fogságba esett. De az övé, egy másik történet.

A világ sportjában kevés az olyan „iker-nap” életpálya, mint az övék. Az egy évvel fiatalabb Gábor és Ferenc egyaránt remek adottságokkal és képességekkel bírtak. Már kölyökként ott rejlett bennünk az érték-tisztelet, ugyanakkor a jó értelemben vett lázadás, és a győzni akarás is. Ma úgy mondanák, leader típusok, véleményvezére voltak – de akkor istenfélő, derék magyar fiúknak mondták őket. Akik a sportban, a küzdelmekben nem kértek és nem adtak kegyelmet: korán beléjük vésődött, hogy a jobbik győz, és nyer. Az, aki többet tesz ezért.

Az edzéseken, a reggeli „csuklógyakorlatokon” az is ott volt, aki gyengélkedett. A fiatal Benedek Ferenc egyszer lázasan ment ki a gyakorlótérre. Az előírt „lengemagyar” szerelésben. Egy tüdő-, és mellhártyagyulladás volt a következménye a hajnali-hideg kiképzésnek. Ez az esemény azután más utat jelölt ki később Gábor és Ferenc élet-, és sportpályafutásának alakulásában. Gábor olimpiai és világbajnok, Ferenc olimpiai és világbajnokokat nevelő edző lett. Mindketten megszenvedték a történelem, a társadalom változásait.

Ferencet tanulmányai Sopronhoz, Kőszeghez kötötték, de végül Pécsett érettségizett, ahol 1944-ben avatták tisztté. Marosvásárhelyre Ferenc is eljutott, ahol utóbb gyújtogatással vádolták meg. Az eseményt ─ több évtized távlatából ─ sajátos, bölcs humorával úgy jellemezte, ahogy azután könyvében le is írta: „Gyújtogattam? A magyar öttusasport tüzét csiholtam”.

A nagy sportegyéniségeknél megfigyelhető, hogy a családjukat, vagy őket ért traumák, tragédiák többnyire erőt adnak nekik, felkészítik őket az élet viszontagságaira.

A Benedek fiúk apja 19 évesen, egy lábbal jött haza az első nagy háborúból, az orosz frontról. Katona volt, igaz ember, aki nehezen dolgozta fel, hogy a sors így bánt vele. A fiúk anyja dolgozott a háborús sérülteknek juttatott trafikban, s arra nevelte a fiait, hogy mindent ki kell bírniuk. Abban a családban később eldördült egy fegyver, nem a lőtéren, vagy versenyen. A gyógyíthatatlan beteggé lett apa nem akart a családja terhére lenni. Ez 1941-ben történt. Ferenc 15, Gábor 14 éves volt akkor.

A „második nagy háborúban” – ahogy a Főnök egyik visszaemlékezésekor említette a világégést – fiatal tisztként megjárta a frontot. Kis egységével Németországba vitték, ahol rátalált az öccse, Gábor. Mennyi volt ennek az esélye? Matematikailag elenyésző. De megtörtént. A családi legenda megemlít két, valószínűleg amerikai pilótacsokoládét, amellyel más nem lévén Gábor „jóllakatta” a bátyját. Ferenc később francia fogságba esett. Gábort huszár egységével egészen Dániáig sodorta a háború, s ott került fogságba.

Ferenc, a hadifogolytáborban beteg lett, súlyos tüdőgyulladása lett, de azt is túlélte. A két testvér megdöbbentő történeteit, Benedek Ferenc felesége, Judit asszony mesélte el, s azt is, hogy évtizedekkel később hogyan sodorta össze a véletlen a szerencsésen hazakerült Benedek Ferenccel és annak nagy fiával, Ferkóval, a későbbi „kis Benedekkel”. Sok örömről, bánatról beszéltek ezek a történetek, amelyek aztán családi legendává nemesedtek.

A két testvér borzalmas emlékkel, de lélekben megerősödve jött haza. Bíztak a nyugodtabb holnapokban, a jövőben. Mint katonaemberek sportolóként, az akkori „régi” öttusa sportban képzelték el a jövőjüket. (A jelző Dávid Lapajtól (Népsport) való, aki még közelről látta és ismerte azt az öttusát, amelyben ma már elképzelhetetlenül nehéz pályákon zajlott a lovaglás, a terepfutás.)

Nem is gondolná az ember mennyi mindent kellett tudnia akkor egy öttusázónak. S később, a pályafutását edzőként folytató Benedek Ferencnek is. Ma már hihetetlennek tűnik, de a lövészetnél, az edzőnek pontosan tudnia kellett, hogy versenyzőjének mennyi „célzóvizet” kell innia, hogy „lenyugodjon”, és biztosan meglője a kötelezőt. Megoldani, hogy az egyébként absztinens öttusázó mikor, hol, hogyan adja ki magából a célzóvizet, hogy rendben legyen a következő számnál. Tudnia kellett mire képes a rivális orosz csapat. Tudnia kellett, hogy a különben jó vívó szovjet öttusázó már a teljes öttusa elitnek gyanús, mert olyankor ért el találatot, amikor a fegyver hegye még nem ért a plasztronhoz. Tudnia kellett – ha nem is beszéltek róla ─, hogy más országokban előfordult, a hazai versenyzők a bokros emelkedőkön úgy mentek fel, hogy nem érte a lábuk a földet… Alkalmasint nem önmaguktól. Ezeket a titkokat és csodákat mind a két testvér megtanulta. Benedek Ferencről (alias Blökiről) ─ aki mai szemmel is tiszteletet parancsoló eredmény listával bírt (1946, 1947, 1948, Magyar Bajnoki cím) ─ korán kiderült, hogy jó versenyző, de a versenyek szervezésében, a versenyzők felkészítésében egyszerűen zseniális. Az pedig már más kategória.

Ferenc edzői pályafutása 1953-ban kezdődött. Hozzájárult a pályakorrekciójához, hogy nem került be a 1948-as londoni olimpiára készülő válogatott keretbe. (Gyerekkori betegsége miatt a fizikai számokban nem tudott olyan teljesítményt nyújtani, mint szeretett volna.)

Benedek Ferenc, aki TF-et végzett edzőként, majd mesteredzőként sok ügyes, nagyon jó, és tucatnyi kiváló öttusázót nevelt, 2020. március 19-én, majd 95 év erőltetett menet, futás, szárnyalás és mélypont után, élete alkonyán, egy város szélén épült lakóparkban, önmaga emlékét is megélve, célba ért.

Megadatott neki, hogy a mindig vágyott katonai díszegyenruhájában, a megdicsőülés, elismerések, kitüntetések átvétele után nézhetett szembe az időskori betegséggel, amelyet Judit asszony igyekezett elviselhetőbbé tenni a számára.

A koronavírus hónapjában hunyt el. Mondanám, hogy méltósággal, de az ember 70 felett már látja, tudja, hogy méltósággal meghalni nem lehet – csak élni. Benedek Ferenc, aki többször túlélte a túlélhetetlent, a „régi, igazi” öttusát, úgy ment el, hogy remélem, nem is tudott róla.

Igyekeztem legjobb tudásom szerint hozzátenni néhány dolgot ahhoz a hagyatékhoz, amelyet Benedek Ferenc mesteredző maga után hagyott.

Vívás

 BF_vív

Az öttusában: „két intellektus összecsapása, egyetlen találatra menő csörtéje. Azonos feltételek, mindenki mindenki ellen küzd. De valójában önmagáért – és a csapatáért vív.”

Az modern, újkori öttusa öt katonai alaptevékenységet emel versenyszámmá. Az új sport megalkotásakor ─ a múlt század elején ─ a sportág ideológusai valószerű mesét is alkottak. Egy katonai futár fontos küldetésre indul, egy levelet kell eljuttatnia a folyó túloldalán elhelyezkedő szövetségeseknek. Lovon indul útnak, de az ellenség felfedezi, ezért karddal, majd pisztollyal kell utat vágnia a harcmezőn. A lovát az ellenség kilövi, ezért úszva kel át a folyón, végül futva juttatja el az üzenetet a címzettnek. Ennyi a mese. Az öttusa a fentiek alapján egy összetett, a fizikai és a technikai sportágak sajátosságait egyesítő új sportág lett. Nyilvánvaló, hogy ez a sportág sokáig a katonák sportja volt. (Csak mellékesen: a mi fiaink voltak (közöttük Benedek Gáborral) a sportág első „civil” győztesei. De menjünk sorra.)

A két Benedek élete a sportban is összefonódott. Ferenc 1946-ban, a Csepeli MTK-ban lett öttusázó, és 1953-tól, már edzőként lett ismert a sportágban. Később testvérével együtt dolgozott, gyakorlati és elméleti oldalról egyaránt új módszerekkel közelítette meg a versenyző képzését, felkészítését.

Gábor a háborúból viszontagságos két év után tért haza. 1948-tól már a Csepelben vívott, és a Honvédban öttusázott. A többi sporttörténelem: 1952-ben olimpiai csapat aranyat és egyéni ezüstérmet nyert. Egy év múltán egyéni világbajnoki címet és csapatban ezüstérmet szerzett Magyarországnak, véget vetve ezzel a svéd hegemóniának. Ezek az akkor még váratlan győzelmek a későbbi magyar öttusa sikereket vetítették előre.

1956-ban Melbourne-ben már Benedek Ferenc volt a magyar öttusa delegáció vezetője. Benedek Gábor legjobb egyéni pontszerzőként negyedik lett a magyar csapattal. Az elmaradt sikert még elnézte volna az akkori sportvezetés, de Gábor nem fogott kezet a szovjet csapat versenyzőivel, amit felettébb rossz néven vettek. A gesztus ─ figyelembe véve a szovjet csapatok 56-os bevonulását ─ a magyarságára büszke fiatalembertől talán érthető volt, ám a politika, de még inkább a megfelelni akaró sportvezetők, hazatérése után ellehetetlenítették a történelmet író öttusa olimpiai-, és világbajnokot. Állásából elküldték, szódavíz-készítő kisiparosként igyekezett eltartani családját.

Benedek Ferenc, szakmai újításai, a tehetségkutatásban alkalmazott új módszerei révén akkor már egy új öttusa generációt nevelt. Mégis állandó pengevillogtatás közepette élte az életét. Szinte észrevétlenül, de elszántan dolgozott és a csepeli középiskolák egyikében egy ügyes futballistában felfedezte a leendő olimpiai bajnokot, Német Ferencet, majd egy vidéki toborzón a magyar és a világ öttusasportjának legjobb versenyzőjét, Balczó Andrást.

Rómában ez a gárda mindent vitt, Német Ferenc egyéni aranyérme mellett a csapat is az élen végzett. Az ezüstérmet Nagy Imre szerezte meg, s az újonc Balczó András egyéniben a negyedik helyen végzett első olimpiáján. Hihetnénk, hogy Benedek Ferenc életében ezután a sikeres és nyugalmasabb évek jöttek, de nem így történt. Rómába, ahol két tanítványa is aranyérmet nyert – kiutazását politikai okokból nem engedélyezték. A politika – és a szakmai kicsinyesség ─ megfosztotta ettől. Alkalmasint nem utoljára.

Gábor testvére eközben két ellenféllel asszózott nap mint nap: a hétköznapok ellen, a családja megélhetése érdekében és a mindenhová utána nyúló rosszakarattal. 1959-ben még elindult egy párbajtőr versenyen, de ezt követőn minden sporttevékenységtől eltiltották.

Az öttusához öt év multán térhetett vissza. 1964-től a Budapesti Honvéd öttusaszakosztályánál kapott munkát. Edzőként tanítványa volt többek között a későbbi olimpiai bajnok Móna István és Török Ferenc is. 1967-ben a Testnevelési Főiskolán öttusa- és vívó szakedzői oklevelet szerzett. Az emberi rosszindulat pengéit ekkor már el tudta kerülni, de a sors is ellene fordult. Szembe kellett néznie a kislányán elhatalmasodó gyógyíthatatlan betegség tudatával is. Nem látott más kiutat, beteg gyermekét kezelendő feleségével külföldre ment. Az kiutaztatás körüli késedelmek miatt már nem tudták megmenteni a kislányát. Ekkor feleségével úgy döntöttek, hogy nem jönnek vissza Magyarországra. Később egy jóakarója – nem keveset kockáztatva – egy kocsiban kimentette az országból a kisfiát. Gábor és megfogyatkozott családja a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le.

Ferencet ─ lényegében a történtek miatt ─ a Müncheni olimpiára sem delegálták. Oda csak magánemberként, Gábor segítségével jutott ki.

Benedek Ferenc, aki akkor már nem volt Balczó edzője, mint korábbi mestere, az utolsó szám előtt meggyőzte Balczót, hogy a futásnál nagyon erősen kezdjen. Az akkori szövetségi kapitány (Nagy Imre, Róma ezüstérmese) pedig a „turista” Benedekre rábízta a terepfutás szakmai irányítását. A mester és a tanítvány utolsó „közös asszója” volt ez a mindent eldöntő futás. Benedek mindenre gondolt. A versenyzők biztatásához a magyar turistákat gondosan „elosztotta” a pálya mellett. Szinte hazai pályán futott.

Feri bácsi a hetvenedik születésnapja után mondta el, arra is volt gondja, hogy a kaptató elé egy oroszul kiválóan beszélő magyar egyetemistát állítson, aki bekiabálta Onyiscsenkónak Balczó „igen erős” részidejét. A többi sporttörténelem. Balczó aranyérmes lett, és az utolsó nagy győzelmet Benedek Ferenc mesteredző, sosem szégyellt könnyeivel ünnepelte. Így adatott meg neki, hogy láthatta, amint Balczó nyakába akasztják a régen várt és kiérdemelt egyéni aranyérmet.

 

Úszás

BF_fut

„Két különböző sűrűségű közegben egy ember halad előre, a cél és az oxigénadósság állapota felé. Az évtizedek alatt változott a táv. A víz, a levegő és az ember ugyanaz maradt.”

Vannak versenyzők, akik az úszás felől közelítettek az öttusa felé. Mások az atlétikáról váltottak át. A két fizikai szám közül az úszás az, amelyben a legnehezebb fejlődni. Mit lehet mondani az úszásról? Az úszás nem természetes mozgása az embernek. A víz – őselem. Onnan jöttünk, a testünk 90 százaléka is víz. Azt mondják, az úszás egy sajátos meditatív állapot: miközben a versenyző halad a cél felé, többnyire már a következő számra gondol.

Benedek Ferenc „Blöki” korában ─ ha akart valamit ─, belevájta a fogait egy feladatba, és nem eresztette. Mert Blöki makacs, akarnok, és szigorú volt. Magával és másokkal is. Ő sosem sodródott az árral – ő haladt. Ár ellen, azonban úsznia kellett, ami a legerősebb és legkeményebb embert is megtörheti. De Blöki nem csak makacs, de előrelátó is volt, rájött arra az igazságra, hogy a diploma nem tesz alkalmassá, csak jogosít. S bár a győzelmet, az eredményeket nem kell magyarázni, nem árt, ha valaki az elvitathalan tudását hitelesítteti. Így a Római diadal után beült az iskolapadba, és 1965-ben a Testnevelési Főiskolán edzői diplomát szerzett. 1969-ben László Istvánnal (a Honvéd vezetőedzőjével) Magyarországon elsőként vehettek át mesteredzői oklevelet. Az oklevél a szobája falán függ:

„A Magyar Testnevelési és Sportszövetség Országos Elnöksége …az öttusa sportágban kifejtett kiváló oktató-nevelő munkájáért Benedek Ferencnek a MESTEREDZŐ címet adományozza”

1988-ban, amikor (papíron) nyugdíjba ment, 35 éves edzői pályafutás állt mögötte. Maximalistaként, mindig első és legjobb akart lenni. Ha ez nem is sikerülhetett neki abban a korban, de az igen, hogy mindig önmaga tudott lenni. S ezt kevesen mondhatták el magukról.

A nagy úszó és megúszó versenyben, ami azt a kor jellemezte, Blökiből „a Főnök” lett. Olyan szakember volt, aki nem követelte meg a tiszteletet, mert nem volt rá szüksége. Azt „megkövetelés” nélkül is megkapta. Talán mert a Főnök önmagával és tanítványaival szemben is egyaránt szigorú volt. Legendás kék-piros fedeles füzetébe azt írta az első oldalra: Feladat kitűzés – számonkérés – értékelés – elismerés/korrekció. Ez volt az ars poeticája.

A jegyzeteim rendezése során eszembe jutott, hogy Benedek Ferenc fiatalon „oly korban élt e Földön” amikor voltak igazságok, amelyek csak a Kvassay zsilipig, vagy csak a Kvassay zsilipen túl voltak igazak. Hogy az érdemeket nem csak tollvonással, de hallgatással, mellőzéssel is törölték. Róma után a Csepel Sport Clubban mindenki magáénak érezte a sikereket. Kitüntetések, jutalmak ─ a győztesektől a szertárosig, mindenkinek. Benedek Ferenc hiányzott róluk. Ezek a sebek láthatatlanok voltak, de lassan azért begyógyultak. Mert a Főnök – mint Othello, a velencei mór, megtette a kötelességét – csak ő maradt. Az öttusa sportban, tanítványai, versenyzői között.

A Németh, Balczó, Fáklya Béla, Földi László utáni kor is kinevelte Csepelen a maga új öttusa kiválóságait. Az a kor, már kicsit más lett. Balczó még tetőfedő, irodagép szerelő volt, és Benedek Ferenc konyhájában lakott, amíg nem találtak neki helyet a „sportszállóban”. Az újak, Maracskó Tibor (ő is vendégeskedett kis ideig Benedekéknél), Villányi Zsigmond, Déri Árpád, Bodnár János, Dobi Lajos, Sárfalvi Béla és Hanzély Ákos ─ ki közvetlenül, ki közvetve a Benedek irányította Csepeli Aranykor eredményei voltak. Ezért hívták vissza Csepelre a Főnököt. Nem jóvátételként. Mert a magyar öttusasportnak és a Csepel Sport Clubnak is megbecsült szakembere volt. És 2014-ben, amikor a kerület díszpolgára lett, majd negyven éve már Szigetország volt az otthona.

Benedek Ferenc néven volt még egy öttusázó, majd edző, a „kis Benedek” ─ otthon csak Ferkó. A Főnök az edzéseken épp annyi időt szánt fiára, mint a többi fiatal öttusázóra. A kis Benedek a TF elvégzése után Csepelen fiatal tehetségekkel kezdett foglalkozni. Volt köztük egy Martinek nevű fiú, akivel a jobb lehetőségekért a Honvédhoz igazoltak. (Apa és fia is dolgozott a rivális klubnál, ahol Medvegy Iván lett a Főnök főnöke, de ez nem okozott számukra feszültséget. Mert mindketten szerették a sportágat – és a munkájukat.)

A „kis” Benedek így ugyancsak hozzájárult egy olimpiai bajnok öttusázó sikeréhez. Utóbb aztán civil foglalkozást választott, egy uszoda vezetőjeként gyerekek úszásoktatása töltötte ki a napjait. Két lány apja, és négy unoka nagyapja. Elégedetten nyugtázhatja, hogy az unokák nem a képernyőkön sportolnak, hanem a valóságban – bármikor, bármit.

Az öttusa élet hétköznapjai akkor is tudtak borúsak lenni, ha sütött a nap a lovardában, a futóedzésen, vagy bekúsztak a sugarai a kis uszodaablakon… Benedek Ferenc fiai ─ mindegyik tanítványát apaként szerette ─ többet voltak vele, mint a családjukkal. Mint ahogy Benedek Ferenc is mindent alárendelt a munkájának.

A mindent megtervező, alapos, és kiváló szervező Benedek Ferenc, aki szinte átszáguldott az életén, a hetvenes évek végén, sorsszerűen mégis egy véletlen találkozás révén találta meg odaadó, megértő új társát a sportszerető Judit asszony személyében. („Az akkor huszonéves „Kis” Ferkó hamar saját lábra állt, és kirepült az apja mellől, sorsáról az előzőekben volt szó) A Főnök Judit asszonnyal hármasban, sajátjaként nevelte „kis Juditját”. A Főnök és Judit asszony, 45 évet töltöttek együtt. Judit asszony ezen idő alatt egyszerre volt feleség, anya és társ, aki idővel észrevétlenül családi krónikás is lett. Benedek Ferencnek kemény, sokat dolgozó, vibráló emberként, szüksége volt arra a nyugalomra és biztonságra, amelyet ebben a családban Judit asszony testesített meg.

És múlt az idő. A kis Benedek Ferkó sok éve önálló, „hetvenes” családos, unokás ember már és „kis” Judit is rég kirepült a családból. Ő is édesanya lett, nagy lánya van már. Judit asszony pedig most már egyedül őrzi a Főnök relikviáit, kitüntetéseit, fotóit, könyveit, a közös életüket… És az emlékeiket. Mert legbelül pontosan tudja, hogy az életünk nem az, ami történt velünk, hanem az, amire emlékszünk belőle.

Ha Benedek Ferenc életén végig tekintünk, akkor meg kell állapítanunk, hogy széles vízen, sok viharban úszott, árral és ár ellen, de élete végére már csak a testvére maradt mellette azok közül, akikkel együtt indultak az életnek, és megszépítették, vagy olykor nehézzé tették azt a 95 évet, amely megadatott a számára. Nehéz életük jutalma ez szép kor, amelyet eddig megéltek.

(Szerencsém volt látni élete utolsó „komoly” úszását. Csepelen, a Papírgyári Uszodában egy Guinness rekord kísérletben vett részt, s váltótagként leúszott pár hosszt. Akkor már hetven fölött járt, és amikor kiszállt a vízből, kicsit rezignáltan csak annyit mondott: nem vagyok már a régi… pár éve még a dupláját lenyomtam volna…

 

 Lovaglás

 BR_L

A lovaglás a lovas és a ló együttműködését igénylő tevékenység, amelyben a lovas az irányító, a ló az irányított, közreműködő társ. A kitűzött cél csak a két résztvevő alkotó együttműködése esetén érhető el.”

Az öttusa lovaglás az elmúlt száz évben többször, és jelentősen megváltozott. Az öttusa lovak mindegyike kiképzett hátasló, amelyekkel a versenyeken találkoznak először a lovasok. Maga a lovaglás egyszerre irányítás és együttműködés. Célirányos kapcsolatépítés, akarat-átvitel, és kommunikáció.

A néző csak a lovast és a lovat látja a pályán, de rajt előtt mindkét fél (lovas és ló) mögött ott van a saját előélete, az addig megszerzett tudása, tapasztalata. Előttük pedig az akadályokkal nehezített cél. Ilyen egyszerű ez ─ leírva és látszólag.

(Feri bácsi kaján mosollyal mondta egyszer, hogy az öttusa lovaglás valójában olyan, mint a vakrandevú. Először látsz valakit, terveid vannak vele, aztán sose’ látod többet. Hát ez az igazi „sötét ló” az öttusa lovaglásban.)

A versenyzőt felkészítő szakemberek munkája ebben a számban függ leginkább a szerencsétől. A lósorsolásnál gyakran eldől, hogy ki szerepel majd jól, és ki nem. Egy dolog azonban tény – a magyar öttusázók jó lovasok voltak. Ezt az évtizedek során elért eredményeik igazolják.

Benedek Ferenc mesteredző mondta egyszer, hogy a lovaglásnál valóban van szerepe a szerencsének. De ahhoz, hogy valakinek szerencséje legyen, el kell jutnia oda, hogy szerencséje lehessen. A Római olimpián, Németh, Nagy és Balczó olyan lovat kapott, amelyek közül kettőn a riválisok is lovagoltak. A magyar versenyzők lovas tudását az minősíti, hogy ugyanazon a lovon minden versenyzőnk jobban teljesített, mint a verseny másik körében lovagló ellenfelek.

Emlékezetes eset történt 1968-ban Mexikóban, amikor utoljára versenyzett együtt a Balczó ─ Móna ─ Török trió. (Csapat arany érem, Balczó egyéni ezüst) Török a lovaglásban az elérhető 1100 pontból 920-at tudott hozni. A másik körben ugyanez a ló átépítette lovasával a pályát. Ebből is látszott, hogy pályán tartani is bravúr volt az a lovat.

Az öttusa lovaglás mélypontjaként került szó a barcelonai öttusa versenyről, amely olimpiához méltatlan eseményeket eredményezett. A rendkívül gyenge lóállományról Feri bácsi azt mondta, abban „több virslinek való ló is volt”. A sportág vezérkara ─ minden szabályt felrúgva ─ lejjebb tetette az akadályokat és a volt utódállamokat képviselő FÁK versenyzője úgy lett bronzérmes, hogy ki kellett volna zárni, de óvás után mégis 700 fölötti pontot kapott.

Már nyugdíjasként a mieinkre így emlékezett vissza: „a lovaglásban a mi legjobbjaink, nagy versenyeken szerepeltek ugyan gyengébben, de szinte soha nem „betliztek”. Aztán kisvártatva hozzátette (persze a maga sajátos látásmódjának megfelelően): „Volt, amikor gyengén lovagoltak, de akkor megnyerték az egyénit vagy csapatot, vagy mindkettőt. Akkor nem tolhattam le őket”.

 

Futás

 BF_F

„. Az emberi evolúció legősibb, leggyorsabb helyváltoztatási formája ─ a lovak domesztikálása előtt”

A költő szerint „az élet, egyetlen, végigfutott ámok”, vagy „pár évtizednyi egyetlen Marathon”. Mind a kettő igaz… Ha most végig futom a nevekkel, helyszínekkel teli oldalakat, már biztos vagyok benne, hogy legalább ennyit még bele kellett volna írnom. Ebben a néhány oldalban a magyar öttusasport közel száz évének legeredményesebb és legszebb évtizedeit igyekeztem nyomon követni. Tudom, hogy az egyetemes-, és a magyar sport már eltávozott és még köztünk élő héroszainak életpályáját nem lehet ilyen röviden áttekinteni. Kivált, hogy ez dolgozat, közülük is egy embernek az életét és munkásságát, és a magyar öttusasportra tett megkérdőjelezhetetlen hatását igyekezett bemutatni: Benedek Ferencét. Legjobb szándékom szerint a Főnök életpályáját érintő személyekkel, eseményekkel kontextusban.

Ennek a visszatekintésnek szomorú apropója az, hogy 95. évében eltávozott közülünk Benedek Ferenc mesteredző, a Főnök. Igaz ember, sportember, edző, mesteredző, sportpszichológus, sportpedagógus, férj, apa, nagyapa és dédnagyapa. Keveseknek adatik meg ennyi év, ennyi siker, és vele szemben közel ennyi szenvedés és küzdelem.

Egy kis ország tragédiája indította útjára ezt az embert. Egy olyan országé, amely nagy sportnemzeteket múlt felül. Olyan emberek hajtanak majd fejet a búcsúztatóján, akiknek számtalanszor játszották el a magyar himnuszt, akik elhitették velünk, hogy bárkit le lehet győzni. Olyan, akivel a terepfutásnál együtt futott sok száz ember, és egy országnak adott hitet. Ezek az emberek valóban egyetlen nagy Marathont futottak az életük során. E futások, e sorsok időben és térben kapcsolódtak Benedek Ferenc életével. Generációk adták, s adják tovább a stafétabotot egymásnak. De mindig csak a legutolsó tag mondhatja majd el, hogy győztünk – vagy vesztettünk. Hinnünk kell benne, hogy még úton van ez a váltó. S a mai utódoknak a mai követelmények között kell tovább lépniük, folytatniuk azt, amit az elődök elkezdtek. Mert a régi dicsőség – elsősorban kötelez.

Emberek, sorsok, helyszínek. Aztán már új öttusa központok. Változások sora. Benedek Ferenc élet-állomásai a Csepel ─ válogatott ─ Honvéd ─ Csepel négyszögben teltek el. És sok versenyzője hasonló utat járt be. 35 éves edzői múlt után vonult vissza. Volt a Csepeli Sportiskola igazgatója. A Honvédnál eltöltött évei után az új klubvezetés visszahívta Csepelre, 1988-ban, innen ment nyugdíjba.

Kitüntetései: Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozat (1956), Mesteredző (1969), Bay Béla-díj, (2003), Gerevich Aladár Életműdíj (2004), Tiszafüred díszpolgára (2004), Csepel díszpolgára (2014) (Érdekesség: A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem Arany fokozatát két alkalommal, 1972-ben (München után) és 1987-ben, (nyugdíjba vonulása előtt) is átvehette.)

**

A Csepel SC sajtófőnökeként több évtizede ismertem, egy utcában, egy házban laktunk, több mint húsz évet. Mindig csodáltam elképesztő vitalitását, 60-70 felett is irigylésre méltó fizikai és szellemi frissességét. Kreativitását, komoly és tréfás versenyeit, s azt a tulajdonságát, hogy élete mélypontjai után is azonnal tovább tudott lépni. Sokatmondó, ahogy a Csepel SC két korábbi elnöke nyilatkozott róla.

Báthory János (már elnöksége előttről is ismerte) a maga megfontolt módján azt mondta: „Mindig a föld felett lebegett. Tele volt ötletekkel. Tíz lehetséges megtoldás közül a tizenegyediket választotta. Nagyon kemény volt a versenyzőivel, de ugyanolyan kemény, ha az érdekeiket képviselte.

Kiss Imre, akinek a Csepel Művek támogatás megszűnése után, új helyzetben és körülmények között kellett életben tartania a klubot, így emlékezett Benedek Ferencre, akit ő hívott vissza az egyesülethez: „Azon kevesek egyike volt, aki nem csak kérni jött. Ötletekkel, tervekkel érkezett. Határozott, erős akaratú ember és partner volt. Jól lehetett vele dolgozni, határozott elképzelései mellett megfelelő kompromisszum készséggel is rendelkezett. Idős korában is nyitott volt minden újra.

***

Végezetül egy személyes emlék. Harminc év után költöztünk el Csepelről. Kerestem, el akartam köszönni tőle. Nem volt otthon. A kapuban találkoztunk, szokásos napi programjából jött vissza: sétáltatta a család kedvencét, az öklömnyi kis Macika kutyát.

Pár szót váltottunk, aztán persze nosztalgiázni kezdtünk. Megkérdeztem, hogy van, mit csinál, mi van a fiaival. (Ez a versenyzőit jelentette.) December vége volt, ilyenkor mindig összejöttek a klubban, vagy valahol a városban. Ennek tíz éve már. Akkor 84 éves volt. Szikár, szálfaegyenes tartású, még mindig igazi katonaember. Tőle szokatlan lágysággal úgy búcsúzott: Elszállt az idő, nagyon gyorsan… Sok van még százig – bölcselkedtem. Elmosolyodott, és azt mondta: „Elölről kellene kezdeni…” Majd hozzá tette: „Nem volt könnyű, de neki vágnék…”

Fotók

A Hatodik tusa – az Élet – vers

Tőzsér László írása

2020.06.29.

Friss hírek

Laser Run eredmények – júliusi 1. szakasz

Laser Run eredmények – júliusi 1. szakasz

Laser Run eredmények  a 2020.07.02-07.13 és 2020.07.25 időszakokra – 1. szakasz Eredmények...

Törölték az idei, székesfehérvári öttusa Eb-t

Törölték az idei, székesfehérvári öttusa Eb-t

Nem rendezik meg idén az öttusázók Európa-bajnokságát, melyet eredetileg június-július fordulóján bo...

Elhalasztották a juniorok vb-jét is

Elhalasztották a juniorok vb-jét is

A szeniorok idei, győri masters világbajnokságának múlt heti törlése után a juniorok vb-jét is elhal...

Laser Run Felmérő 2. szakasz /Eredmények

Laser Run Felmérő 2. szakasz /Eredmények

2020. június 24-28. közötti időszak Laser Run eredményei Eredmény 2020.06.26....

Képgaléria

Benedek Ferenc búcsúztatása/Galéria Fotók/Photos/Peridot Indoor Competition 2020 Peridot Fedett pályás verseny 2020 sajtótájékoztató Várpalotai Olimpiai Baráti Kör kiállítása Évzáró 2019