Jövő kedden, 2014. november 11-én 14 óra 30 perckor vesznek végső búcsút Kaiser Lászlótól a Farkasréti temetőben.
Hosszú betegség után elhunyt Kaiser László (született 1947.01.02.) a Csepel és a Honvéd versenyzője
Kaiser dolgozott edzőként a Honvédban, Bulgáriában, később Svájcban is, ahol részben az öttusázókkal, részben a vívókkal foglalkozott nyugdíjazásáig.
Kollégái, barátai így emlékeznek rá:
“Elment Kaiser László, nekünk öttusázóknak csak Kafi…
Az örökifjú, vidám, a tréfára, mókázásra mindig kész EDZŐ. Ha mindent le kellene írnom, amit neki köszönhetek, talán sosem végeznék a felsorolással. Neki köszönhetem, hogy öttusázó lehettem.
Megtanított vívni, ami miatt egyáltalán öttusázó lehettem, a nagy mammon-járást is ő sajátíttatta el velem és persze minden rezdülésével az élet szeretetére nevelt.
Sokszor használt, nem túl eredeti, kissé buta szóviccel: valóban császár volt ő. Az élet császára.
Élete utolsó éveiben személyes példát adott nekünk küzdeni tudásból is. Mondanám, hogy hiányozni fog, de az igazság az, hogy ezután is mindig itt lesz velünk. Minden vidám pillanatunkban, minden viccben, nevetésünkben vagy akár csak egy félmosolyunkban.
Hálás szívvel köszönöm a sorsnak, hogy ismerhettem, hogy a tanítványa lehettem. Emléke mindig velem marad! Nyugodj békében Kafikám!”
(dr. Simóka Beáta)
“Érkezett a szomorú hír, Kaiser László 67 éves korában elhunyt.
Kaiser Laci – Nyifi/ Egér / Kafi – 1980-1986-ig egy vívóteremben dolgoztunk ketten, mint vívóedzők. Nem csak jó kolléga, de nagyon jó barát is volt. Mindig körüllengte a jókedv. Egymás zrikálása, mint egy parád riposzt, hangos szót sohasem hallottam tőle, mindig intelligensen kulturáltan intézte dolgait. Amikor mókázni volt kedvünk, kapható volt a bolondozásra, „kaffogj Kafi” mondtuk és ő mindig bemutatta humoros oldalát.
Sajnos már nem tudjuk kinek mondani.”
(Magyary István)
“Egér…sok sok beceneve közül talán ez volt a legtalálóbb, de volt kis Kiwi, Nyifi, Kaffogó…
Most elment közülünk, nekem még egy az eszembe jutott most, ha mellettem állt a lőállásban három körrel jobbat lőttem.
Hihetetlen nyugalmat, megbízhatóságot árasztott maga körül. Szelíd volt. Mindenkit elfogadott olyannak amilyen, senki ellen nem harcolt.
Körülötte az ég mindig kék volt…
De küzdeni is tudott és ezt most megmutatta, évekig kitartott és nem adta föl.
Ha mától Rá gondolok József Attila egy sora jut majd eszembe…”s szívében néha elidőz, a tigris és a szelíd őz”
(Maracskó Tibor)
Emlékét megőrizzük. Nyugodjon békében!